– El lehet képzelni annak a darusnak a lelkiállapotát, akinek ezt a kokillát úgy kellett kiemelnie, nehogy még jobban összenyomja Vályi Péter fejét…
Koczka Mihály a továbbiakban arról is beszámolt, milyen volt, amikor „Jöttem a kommunista műszakra, és elkéstem”, vagy hogy miként emlékeznek olyan jellegzetes tájékozódási pontokra, mint a 6-os kapu vagy a tűzálló tégla gyár. De maradjon minden további részlet az alábbi néznivalóra. Túrázzanak velünk a kis filmriport segítségével a diósgyőri kohászatba!
Négy darab pipereszappan
– Az emberek, akik álltak a gyárkapunál, néha a hatáskörükön felül intézkedtek… Volt egy olyan esetem, külföldi cég jött hozzánk üzleti tárgyalásra, és azok különböző kis ajándéktárgyakkal próbáltak minket jobb kedvre deríteni. Én kaptam vagy négy darab pipereszappant. Mikor mentem kifele, műszak után, a kapunál beküldtek táskamotozásra. És mondja, hogy: na, ez hogy lehet? Maga lopja a kohászat tulajdonát? A szappant, amit beszereznek a dolgozóknak? Azt maga viszi haza?! Mondom neki: na, ide figyeljen. Az Anyagbeszerzés ilyen drága pipereszappant soha az életben nem vásárolt a kohászat részére. Mert mindig a legolcsóbbat próbáltuk megvenni. Az egyik kollégája mondta: ugyan, menj már, hagyjad az urat, aszongya, vagy az elvtársat?, mert akkor még elvtárs volt, hagyjad, nem gondolod, hogy ilyen szappant vesznek a dolgozóknak a tisztálkodáshoz!” – Menszátor-Héresz Tibor
(A videófelvétel nem professzionális módon, mobiltelefonnal készült, és a helyenként zavaró zajt a feltámadó szél okozta, elnézést kérünk.)
