A miskolci Sebestyén Júlia kipakol. Oroszbarátsággal vádolják

PIROS CSÁMPÁS HÁZ
(18 éven felüliek csak saját jelenlétükben olvashatják!)
A férfi tanácstalanul bámulta az épület homlokzatán a neonfeliratot, majd belépett.
– Ne haragudjon, de ez itt tulajdonképpen micsoda? – kérdezte a recepcióst.
– Bánattanya.
– Jó, azt látom, szép a neonfelirat, de mi a bánat ez a BÁNATTANYA? Étterem? Kocsma?
– Nem kérem, ez kifejezetten bánattanya.
– Eh. Idejárnak busongani a szarkedvűek?
– Nem. Tudja mi az örömtanya?
– Tudom.
– Na kérem, ez annak az ellentéte. És örömlányok helyett bánatlányok vannak benne.
– Szomorú örömlányok?
– Nem a kedvük a lényeg, hanem, hogy az ellenkezőjét csinálják, mint az örömlányok.
– Visszatömik a spermát?
– Igény esetén akár azt is, de…
– Huhú!
– … de nem ez a lényeg.
– Hanem?
– A világ legősibb mestersége helyett a legújabb: a lohasztós kókasztás.
– … aha. És az jó?
– Jó.
– De mire?
– Egyrészt pénzt spórol a vendég. Egy bánatlány fele olyan drága, mint egy öröm.
– És a félpénzéért mit kap?
– Semmit. Se kankót, se trippert, se…
– Jójó, de élményként.
– Erkölcsi tisztaságot. „Inkább öt óra külön ülés, mint öt perc közösülés” – a szlogenünk. Tudja hány feleség küldi ide a férjét, amikor arra ráérik a párzás, ám neki fáj a feje?
– Kevés?
– Sok. A férj eljön, a kedve elmegy, ő meg utána. Haza.
– És ezt hogyan érik el azon kívül, hogy órákig külön ültetik?
– Először is az előkedvelvevő helyiséggel. Aki szembesül életnagyságú domborposzteren a Schmidt Máriával, a Handó Tündével, a Gál Kingával vagy a Czunyinéval, már rohan is haza. Sikoltozva.
– Hát maguk aztán nem tréfálnak! De ha mégse futamodik meg a felajzott hím?
– Volt az utca végén?
– Nem.
– Na, menjen, azt nézzen meg pár bánatlányt.
– Ők is az utcán ácsorognak?
– Hát hol ácsorognának?
– Otthon.
– Annak meg mi értelme volna?
– Ha már egyszer az örömlányok ellentétei. Azok utcalányok, ezek meg otthonlányok.
– És oda hogy keveredne ügyfél?
– Úgyhogy nem kihívón ácsorognak, hanem behívón. Katonain.
– Papíron?
– Persze.
– Hm… Átgondoljuk. De tényleg nem túl kihívó már a ruhájuk sem: alulöltözöttség helyett nagyon fel. Combfix és miniszoknya helyett kitérdelt mackó, zsíros otthonka, pufajka nyáron is…
– Nade abba nem izzadnak bele?
– Dehogynem. Ahogy Bödőcs mondja: „A nájlonotthonka az emberiség fóliasátra.” A mi bánatlányainknak meg valóságos áldás. Az a jó, ha büdösek.
– Hm. Akkor nekik azt mondják, hogy „te nem büdös kurva”?
– Nem azt. Hanem hogy „te büdös nem kurva”. Édeskettes helyett meg savanyúkettes a program. Hónaljilag. Mert ráadásul a hordó is izzasztja őket.
– Ők is ugyanúgy tüzelnek?
– Persze.
– Nade minek, ha úgyis túl vannak öltözve?
– Izzítják a tüzes vasat falloszlohasztáshoz.
– Mi?!
– Tudja, van, hogy nem elég az ijesztés a sövényvágó olló csattogtatásával, se a láncos buzogány suhogtatós himbálásával. És a tökgyaluval.
– A mindenit! És rondák ezek a bánatlányok?
– Rohadtul! Ragyásak, púposak…
– Foguk semennyi?
– Nem egészen. Az ugyebár még előny is lehetne. Ezért aztán vasfoguk van.
– Uh! Szép lehet.
– A rozsdás nem igazán.
– Rozsdás?
– Hát ha beteszik a piranhaprotézist. De az viszonylag finoman fogazott, 80 napon belül gyógyul a tag. Viszont a medvecsapda, az erős rugójú, na az…
– Juhuhú!!!
– Bizony ám! A mi bánatlányaink eredményesek.
– Akkor végül is bánatlány esetén nincs semmi párzás?
– Nincs. Viszont mindegyik kuncsaft elmondhatja, hogy búval b@szott. A! Hallga!…. (csatt! Áááááááá!!!)… Ezt a szerencsést!
– Nem hiszem, hogy a vendég úgy érzi.
– Maga a szerencsés! Alig van itt öt perce és már hallhatott csattanót! Ez a Malvin lehetett. Korábban sokat filmezett, csapó volt és nagyon jó. Most még jobb. Na, menjen, tapasztaljon. Ott az utcasarkon áll az Irén. Elég jó a forgalma.
Emberünk szót fogadott, elbaktatott Irén közelébe. A nő valóban rekordronda volt, épp leszólított egy egész lassan autózó férfit.
– Akarsz nem dugni, rút fiú?
– Naná! Mennyi?
– Félóra 3 ezer.
– Gumival?
– Nem. Velem.
– És ha egész éjszaka csak velem nem dugnál?
– Az húsz.
– Análisat se vállalsz?
– Felárért.
– Rendben. Van barátnőd?
– Hármasban akarod nem csinálni?
– Igen. Már csak attól konyulok le, ha egyszerre kettővel nem dugok.
Főhősünk ennyit elégnek is talált tapasztalásból, visszament a bánattanyára.
– Hihetetlen! – mondta a portásnak. – És a nem párzáshoz egy bánatlány nem vetkőzni kezd lassan, hanem öltözni gyorsan?
– Pontosan. Borzalmas háttérzenére, a Halszagdalra, vagy Szokolay Vérnászára és nem ám csábos lassan, hanem taszítón gyorsan felrángat magára még két-három igen ronda bundabugyit, ami semmit sem sejttet.
– És mi az előjáték?
– Tökönrúgás.
– Anemjóját! És ezért van, aki még fizet is?!
– Persze. Nagyon megéri. Erkölcsileg. Van egy bánatlányunk, aki régen focizott. De igazán tartós hatáshoz tudom ajánlani az Ocsmány Gizit. Ő a szakma nagyasszonya. Iszonyú rossz az ágyban! Van, akit úgy megkókaszt, hogy utána befele nő a kukija és nő lesz.
– A Szájer is járt ide?
– Persze. A Mátéval. De már nem jönnek. Áttértek a bánatlegényekre. Egyházi ünnep előtt.
Nyílt az ajtó, egy törzsvendég lépett be.
– Jó estét, Józsi. A Rusnya Manyi szabad?!
– Á! Tizenöten vannak nála.
– Egyszerre?!
– Persze. Teltház van, már csak állva férnek el. Holnap lesz Orbán-házi Szent Viktor napja, meg kell tisztulni a fajtalan gondolatoktól. A Manyi meg olyan büdös, hogy jut mindenkinek a szagából. Bőven.
– Akkor a Leprás Mancit kérem.
– Ő ma nem jött be. Sajnos kezd gyógyulni. Most bőrgyógyásznál van fertőztetésen. Ki is írattam egészségállományba.
– Akkor add az Okádék Juli kulcsát.
– Ő is jobban van. Már epét se hány.
– De a hasmenése csak megvan még?
– Á… 3 napja tán tixarnyit, ha fosott. És a szellentése se a régi.
Ekkor az ajtó kivágódott, öt rendőr meg be.
– Erkölcstelenrendészet! Hol a Strici Frici?!
– Vadászni ment.
– Friss húsért, mi?!
– Persze. Valami rútságversenyre. Mert?
– Semjén Zsolt ki akarja tüntetni keresztény antiprostitúció elősegítéséért a Szűz Mária lovagrend Piros Csámpás Ház fokozatának O1G-fütyifityegőjével.
Képeinken Michelle Pfeifer, Audrey Tautou, Amanda Seyfried és Jessica Alba
helyett