Ezek mennek a Facsén. Rombolni, pusztítani való ugyan már nem sok maradt, de talán sikerül megtalálni…

Zsolt RajsziA mai napon rengeteg kedves, mondhatni elégedett telefonhívást és levelet kaptam egyik korábbi – miskolci-munkahelyemen 2013-17 között velem dolgozó kollégáimtól, melyben tájékoztattak a társaságnál egy aktuális, már régen várt változás bekövetkezéséről. Nem firtatom és értékelem a jogalap ill a tavozas jogcime valóságosságát, hiszen jól ismerem az azt kinyilvánító „szerző”-t és meglehetősen sok ismeretem van arról a vizsgálati folyamatról is, mely következtében a megállapított tények -történések alapján ez a vezetői változás bekövetkez(het)ett. Nagyon ideje volt!
A magam értékelése mentén ezeknek a jelzéseknek-értesítéseknek- beszélgetéseknek többes üzenete volt illetve van.
Mindig is hittem a(z Isteni)Gondviselésben és abban, hogy a világban rendszerező elv érvényesül. A harmónia és az egyensúly, az igazság törvénye. A dolgos-szorgos munkálkodás mindig gyümölcsöt terem. Van, amikor ezt jogtalanul eltulajdonítják, de általában és meghatározóan – szabályt erősítő kivételekkel- előbb utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Most mindezt visszaigazolva látom. Nem szokásom bárki fejére olvasni az általa elkövetett méltánytalanságokat, jogtalanságokat, igaz(ság)talanságokat, hiszen ez nemes jellemesség és lelkiség kérdése is.
A magam részéről kifejezetten előre mutatónak és távlati lehetőségeket magában hordozónak tartom, hogy ez a változás – ha nagyon sokára is- de bekövetkezett.
Köszönöm Mindenkinek a hozzám intézett sorokat, mondatokat és kívánok úgy a kellő körültekintéssel és alapossággal kiválasztott utódnak, valamint a vele együtt és egyként dolgozóknak sikeres és eredményes építkezést azokon a romokon, melyeket most kupacokban láthatunk elsősorban a kerítésen belül. Rombolni, pusztítani való ugyan már nem sok maradt, de talán sikerül megtalálni a méltatlan módon eltávolított avagy elüldözött munkatársak ( sajnos számosan vannak!!) megfelelő utódait, akik viszonylag rövid idő alatt ( sok-sok hónap munkája) készek és képesek életet lehelni a Társaságba,
Nem szabad ugyanakkor elmenni szó nélkül a mellett sem, hogy a felelősség a valóságosan kialakult helyzetért bizony többeknek felróható. Javaslom az érintetteknek elrévedni ezen, főleg az új vezető(k) kiválasztását és a napi munkavégzési- ellenőrzési- felügyeleti tevékenysége(i)ket illetően.
Tiszta a pálya, még (talán) járható, tehát: hajrá !