Jakab Péter: Engem
a valóság késztetett arra, hogy politikus legyek. A Miskolci Egyetemen végeztem történelemtanár szakon, mert mindig is tanár szerettem volna lenni. Soha nem készültem politikai pályára. Eleinte, mivel Miskolcon nem találtam tanári állást, egy rövid időre Budapestre költöztem, majd, mikor visszatértem szülővárosomba, akkor a Kalyi Jag roma nemzetiségi szakiskolában vállaltam tanári állást. Igaz, simán lehet, hogy csak egyedül én jelentkeztem az álláshirdetésre. Ezt az iskolát cigány értelmiségiek hozták létre cigány gyermekek számára. Itt találkoztam először a cigányság problémáival olyan mélyen, ami megerősítette bennem azt a nézetet, hogyha ezeken a dolgokon nem változtatunk, akkor az én, illetve a mi gyermekeink valósága is ez lesz Miskolcon, Borsodban, Kelet-Magyarországon és egész Magyarországon. Elsősorban ez sarkalt arra, hogy muszáj részt venni a közéletben, de engem korántsem a politikai pálya vonzott, hanem sokkal inkább a változtatás lehetősége. Kézenfekvőnek tűnt az egyetlen olyan párthoz csatlakozni, amely egyáltalán felismerte és kimondta, hogy létezik ez a probléma, nevezetesen a cigány-magyar együttélés kérdése. Ekkor jelentkeztem a Jobbikba, ha jól emlékszem háromszor, mire negyedjére végül szóba is álltak velem.
