Egymás vállát lapogatták egyházi vezetők és a kormány tagjai azon a konferencián, amelyet Kazincbarcikán, a Don Bosco Sportközpont rendezvénytermében „Szegregáció vagy pasztoráció? – A keresztény egyházak cigányok felzárkóztatására irányuló tevékenysége” címmel tartottak. A tanácskozáson ugyanis rózsás kép rajzolódott ki az egyházaknak a roma felzárkózás terén nyújtott erőfeszítéseiről – mintha csak egy másik Magyarországra csöppentünk volna. És annak, aki nem ismeri a vonatkozó KSH- és Eurostat-adatokat, illetve a friss tudományos kutatási eredményeket, e tanácskozás alapján úgy tűnhet: Magyarország olyan hely, ahol a romáknak csak akarniuk kell, és minden segítséget megkapnak az államtól és az egyházaktól a boldogulásra. Két eset lehetséges: a felszólalók vagy magukat is becsapják, vagy pontosan tudják, hogy a szegénységből való kitörés a „lehetetlen küldetés” kategóriájába tartozik, de szerintük ez az élet természetes rendje.
Mindenesetre szomorú fényt vetett a cigányok felzárkóztatásának kérdéséről szóló tanácskozásra az a friss hír, amely szerint – hiába szorgalmazza ezt már a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is – a kormánynak esze ágában sincs fölemelni a tankötelezettség felső korhatárát 16-ról 18 évre.
Akkor nézzük, mivel nem foglalkozott ez a konferencia, holott a cigányok felzárkóztatásának témakörében hirdették meg. Nem foglalkozott azzal, hogy a KSH legfrissebb adata szerint a 18-24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó volt tavaly, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett, ami a munkaerőpiacra jutáshoz nem elég. Ez az arány 2014 és 2017 között – szoros összefüggésben az Orbán-kormány oktatáspolitikájával – 57-ről 63 százalékra romlott. A felszólaló egyházi méltóságok közül senki – sem a kazincbarcikai plébános, sem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának elnöke, sem a szombathelyi püspök – nem említette, mennyire aggasztó mértékben növekedett 2011 és 2016 között Magyarországon a 15-19 éves korú nők terhességének száma éppen a legszegényebb, alacsonyan iskolázott társadalmi rétegekben.
Az egyik legmegrázóbb előadást Székely János szombathelyi püspök tartotta, aki ahhoz hasonlította a cigányságot, amikor egy édesanyának sok gyereke van, és az egyik közülük beteg, segítségért kiállt. Ezt a gyerekét még inkább szereti, virraszt az ágya mellett.
