hvg.hu: Ne feledkezzünk
meg a tavaszi slágerkérdésről. Nem sajnálja, hogy a határidő előtt egy órával a Jobbik nem adta fel 10 választókerületben a meccset? A kétharmad múlott volna rajta.
V. G.: Ebben a kérdésben most is bizonytalan vagyok, és azokban a napokban sem voltam 100 százalékig meggyőződve az akkori döntés helyességéről. A visszalépések értelmét az emberek nem igazán értették, így nem lehetett tudni, hogy az egyes körzetekben várható hozam mennyi veszteséggel jár országosan. Az meg szóba sem került, hogy az LMP-n túl bárki más javára visszaléptünk volna.
hvg.hu: Ha a NER leválthatatlan, akkor mindegy is, hogy kétharmadot hozott-e az április, vagy sem?
V. G.: Nagy dilemma bennem, hogy a 2018-as az utolsó választás volt-e a NER-történelmében, vagy már ez sem volt az, csak annak akartuk látni.
Visszatekintve nem hinném, hogy ennek a voksolásnak lehetett bármilyen más kimenetele. Hódmezővásárhely után sok mindent beleláttunk a magyar választóba. Pedig pár dolgot ki kell mondani: a NER-re van társadalmi igény.
Nem Orbán tette ilyenné Magyarországot, hanem a magyar társadalom teremtette meg Orbánt. Az is ilyen felismerés, hogy Orbán rendszerében minden mutatványos bódé: a nemzet, a gazdasági adatok, vagy éppen a kulturális harc. Végül az is illúziónak bizonyult, amelybe leginkább a baloldal kapaszkodik, de valahol bennem is jelen volt, méghozzá az, hogy az Európai Unió mindent nem enged meg. Orbán testközelből láthatta a csúcsokon, hogyan működik az EU, hogy egy béna kacsa, amellyel bármit megtehet. A jelenlegi Trump–Putyin-szorítóban pedig tovább veszít jelentőségéből. Az unió nem fogja megmenteni a magyar demokráciát.
hvg.hu: És erre az a válasz, hogy Szerencsen még csak nem is indul senki a Fidesz ellen?
V. G.: Ez a hatalom most van a csúcsán, és tudatosan kelti azt az érzetet, hogy aki vele szemben van, azt eltapossa. Ebben a helyzetben, amikor a társadalmi félelem is növekszik, nagyon nehéz bármit is mondani, vagy tenni ellene. Szerintem el kell fogadni, hogy ez egy ilyen szituáció, és nem kell belerokkanni. Nem tudom és nem is akarom a választási indulás kérdéseit megválaszolni, mert én döntöttem úgy, hogy kilépek a pártpolitikai logikából. Meg akarom keresni, hogyan lehet a reménytelenség csúcsán reményt adni az embereknek, miközben magamon kell elkezdeni: előbb magamban kell megtalálnom. Mert lássuk be, a számok és tények azt mutatják, minden reménytelen a kormánnyal szemben.
