Amíg a városvezetés a korábbiak a szegfűsök és most a narancsosok amíg csak „mélán sopánkodva töprengenek dolgokon” addig a Hell úgymond a szó jó értelmében véve „átveszi” Miskolc fejlődését ,hogy tudjon végre haladni ez a város. Mert az ember mindig vágyik az újra a jobbra azt pedig a fejlődés hozza el de az sem mindegy milyen a fenntartható fejlődés a „kulcsszó”. Az ember ha kimegy Kassára vagy Krakkow-ba az az érzés fogja és ragadja magával, hogy „de jó itt lenni”. Világvárosi hangulat, nagy városias lüktetés és dinamika. Mindig történik azokba a városokba valami jó és a szépségük az egyediségükbe van ami különlegessé teszi. Miskolcon is szeretném már végre érezni ugyanezt azt, hogy „de jó itt lenni”. De ennek a kimozdító dolga az, hogy meginduljon a fejlődés és ne „riadjunk” meg az újtól ha valami újat terveznek azt is ha megépül „belakjuk” majd a szó jó értelmében, hogy elfogadjuk majd és megszeretjük. A város szinte már „ki van éhezve” a fejlődésre a változásra.
