,Az 1910-es években
Miskolcon megindult a repülőgép-építő ipar; 1922-ben a Kereskedelmi Minisztérium állami kezelésbe vett repülőtér-gondnokság létesítését tervezte a városban, a repülőszolgálat fenntartása céljából. Ebben az időben megindult Miskolc Budapest között a légiposta
-közlekedés.”1920-ban jelent meg egy újságcikk a korabeli sajtóban, mely arról szólt, hogy a kereskedelmi miniszter arra hívja fel a miskolci városvezetők figyelmét, létesítsenek egy repülőteret és építsenek hangárokat repülők számára. 1921-ben ugyanitt már azt olvashattuk, hogy a repülőtér készen van. Már ekkor felmerült a rendszeres Miskolc-Budapest járat megindítása, sőt, a menetjegy árát is megállapították, 10 000 koronáért repülhettünk volna a fővárosba. Nem maradtak feljegyzések arról, hogy ez megvalósult volna. 1925 decemberétől viszont megindult a légiposta küldemények szállítása. Tehát városunkban 1921-től működik repülőtér, ez biztosnak látszik. Ennek a helye nem világos számomra, több helyen ellentmondásos információkba ütköztem. Az is biztos, hogy a jelenlegi helyén 1931-től működik, de 1921-1931 között is ott volt-e, vagy esetleg máshol, az nem derül ki pontosan a forrásokból. Arról is pontos információkat találtam, hogy 1931-ben a jelenlegi helyen kijelölt területen megkezdődött a repülőgépek fogadása, emellett az egyik forrásom azt írja, hogy ezt megelőzően a felsőzsolcai út mellett végezték a repüléseket. Szeretném itt megemlíteni, hogy a Wikipédia szócikke ez ügyben rendkívül pontatlan.
1931. május 15-én tartotta alakuló közgyűlését a Miskolci Sportrepülő Társaság, ekkor jött létre a Borsod -Mátravidéki Aero klub is.
,,A klub feladata a repülés propagálásán, ismertetésén kívül az anyagi alap megteremtése (repülőgépek beszerzése, a repülőtér bérlése, hangár építése, oktatók alkalmazása) és a gyakorlati repülés megkezdése. A repülőklub aktív tagsága a MOVE (Magyar Országos Vitorlázó Egyesület) és a Szemere cserkészcsapat tagjaiból állt össze. Az iskolák, technikumok, valamint a városi alkalmazottak a MOVE repülési osztályába tömörültek. A klub első elnöke vitéz Borbély-Maczky Emil lett, aki – mint a megye teljhatalmú vezetője – céltudatos és eredményes munkát végzett. Ügyvezető főtitkárrá dr. Spiry Endre vármegyei tiszti főorvost választották.”
Csorba György miskolci iskolaigazgató 1928-ban bejelentette, hogy megalkotott egy olyan szerkezetet, amely észleli a levegőben lévő járműveket és objektumokat. Később ezen találmányát Németországban is tesztelték, illetve annyira jelentős volt, hogy a szovjetek is keresték a feljegyzéseit a lakásában 1944/45-ben.
1931-1945 között a fent említett Bükk-Mátravidéki Aero Club is használta repülőterünket.
,,Az újonnan létesített repülőtér feladata az akkor alakuló légierő iskola és kiképző feladatainak ellátása volt. A repülőteret motoros repülők és a Bükk-Mátratvidéki Aero Club vitorlázó gépei közösen használták.”
Kutatásaim során három embert említenek a források, akik meghatározóak voltak a repülőtér beindításában.
Csorba György (1869-1945) Matematikus-csillagász, fizikus
Huska Vilmos (1881-1932) Műszerész, feltaláló, iparos
Melczer Tibor (1879-1936) Mérnök, repülőgép-konstruktőr
„Miskolc
fölülről
sokkal szebb, mint lentről…
Egészen különös és újszerű azt a várost, amelyben az ember életét leéli, egyszer csak olyan nézőpontból látni, amely eddig csak a madaraknak adatott meg. Nagyon elősegíti az ember életfilozófiájának a kialakulását is az, ha repülőgépről kicsinynek láthatja azokat a nagy méreteket, melyeknek lábainál naponta elsétál, és amelyeknél megszokta, hogy rájuk felnézni kell…Mint apró játékházacskák terültek el a külső perifériák lakásai a gép alatt. A széles Zsolcai-kapu után a Búza-téri görög templom; majd a gyönyörűen megvilágított Minoriták temploma és a Széchenyi utca tűnt szembe, melynek fényei kivilágítottak az úttestre. Szabad szemmel is jól kivehetően sürögtek-forogtak az apró emberek az utcákon; a siető villamos; az utcán szaladó autók reflektora vitt elevenséget ebbe a nagyszerű képbe… Elsuhantunk az Avas fölött. A Mindszenti templom homlokzatának glóriája messzelátszóan hintette sugarait; olyan alacsonyan járunk most, hogy a felfelé néző és meg-megálló embereket jól lehet látni… Most a vasgyár felé szállott a gép. Vonalzóval húzott, szabályos háztömbök impozáns tömege terült el alattunk. A gyár egyik kohójában éppen öntöttek, és a tűz fénye tündéri módon világította be a műhelyek, sínek, daruk misztikus acélszövedékét; az volt a benyomás, mintha egy tűzpiros, titokzatos virágot tűztek volna le a házak közé.. ” XA – emlékszik vissza 1930-ban megélt repülős kalandjára egy korabeli újságíró.”
http://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2018/01/31/repuloter_miskolcon
