Péter KonokNémeth Szilárd arról
hadovál, hogy a magyar haditengerészet hagyományai „beépültek nemzeti öntudatunkba, és gazdagították azt az örökséget, amelyre a 21. században is szükségünk lesz”.
Nem tudom, miről beszél ez a sudribunkó. Ha nagyon akarjuk, volt persze magyar haditengerészet, bár a magyar nyelvnek kissé recsegős kaiserliche und königliche Kriegsmarine nevet viselte, de ne akadjunk fenn apróságokon. A legnagyobb magyar haditengerész alighanem Piszkos Fred volt, aki sikeresen ellopott egy egész cirkálót, de az is kétségtelen, hogy ezzel sehol sincs Németh Szilárd gazdáihoz képest, akik egy komplett országot loptak el, viszont közel sem olyan arany pofák, mint a Kapitány. (Maga Németh Szilárd fizimiskájával kétségkívül szerepelhetne bármely Rejtő-kötetben, de ennyire ostoba negatív szereplőket Rejtő nem talált ki.)
Persze, a lényeg a Lovastengerész, bár az ő világháborús csúcsteljesítményének is alighanem az számít, hogy a Novara hadihajó parancsnokaként sikeresen elsüllyesztett két brit halászhajót. Ilyet Piszkos Fred nem tett volna, ehhez ő túlságosan úriember volt, nem egy Horthy.
Az azonban különösen abszurd, hogy „a Szent István csatahajó csúcsteljesítményeit megemlítve Németh Szilárd kijelentette, bizakodással tölt el bennünket, hogy ezt a hadiipart újjá fogjuk tudni éleszteni”.
Éppen száz éve süllyedt el az SMS (Seiner Majestät Schiff, amúgy magyarosan) Szent István. Ebben kisebb szerepe volt a hajót ért két torpedótalálatnak, nagyobb a súlyos tervezési hibáknak. A hajónak (az egész Tegetthoff-osztálynak) igen alacsony volt a vízkiszorítása, a súlypontja túl magasra került, és a 12 darab 305 mm-es löveg még instabilabbá tette.
Szar, fejnehéz, részegen imbolygó hajó volt, rajta tucatnyi irdatlan, elszabadult hajóágyúval. Nem csoda, hogy Németh Szilárd valahogy magára ismer benne.
