MNO 2006. 01.20
Tolcsvai L László
Tanú a fekete doboz és a túlélő
Veszteglő terepjárók állták útját a mozgóképes járműveknek. A kifejezetten meredek, keskeny hegyi úton rendőrök, tűzoltók, mentők próbálták félretenni az útból a lerobbant kocsikat, s akik ott voltunk, mindannyian megtapasztaltuk, hogy mennyire veszélyes autót tolni, ha nincs talaj, csak hó és jég az ember lába alatt.
A katasztrófavédelem egyik elakadt, és az utat elálló fehér terepjáróját például nemes egyszerűséggel megmarkolta a felfelé igyekvő mentőcsapat, s úgy pakolta be két, út menti fa közé, mintha bevásárló szatyor lett volna.
A Gergely-hegyen lezuhant szlovák An–24-es gép roncsai és Hejce között voltunk félúton, mintegy öt kilométerre a falutól – kellett a hely a folyamatosan érkező újabb egységeknek, akik nem tudtak továbbhajtani, a többieket akadályozták a mentésben: több száz ember igyekezett mihamarabb elérni a katasztrófa Hejce közeli erdőterületét, tűzoltók, rendőrök, egészségügyi szakemberek küzdöttek az előbbre jutásért a mínusz tíz Celsius-fokos januári hidegben.
A helybéliek egész éjszaka főzték a teát, készítették az ételt a hegyen dolgozóknak, a környékbeli favágók pedig egyetlen szóra összeálltak, hogy utat vágjanak a bozótban.
A Gergely-hegy erdei útjai szinte járhatatlanok a hóban, mindazonáltal csak ezeken az utakon lehetett eljutni a lezuhant géphez. A mintegy tíz kilométeres táv elején még csak-csak mozogtak a terepjárók, viszont amikor egy kis emelkedővel kellett megküzdeni, jónéhány kocsi feladta a küzdelmet.
A gépet, illetve ami maradt belőle, a tűzoltók lámpáinak fénye mellett pillantottuk meg: a szétszóródott roncsok, élettelen emberi testek közelében a sokat tapasztalt katasztrófavédelmi és rendőrségi szakemberek arcán is kiült a döbbenet. Letört fenyőfakoronák, szétszórt repülőgép alkatrészek, emberi testek hevertek mindenütt 30-40 méteres körzetben.
Az egyik tűzoltó azt mondta: csaknem egy – másfél kilométer hosszan borotválta le a fákat az An–24-es gép, mígnem lelassult, s becsapódott a Borsó-hegyi fák közé. Mintha a pilóta leszállási manővert hajtott volna végre, csak éppen a kifutópálya nem volt sehol.
Dobozok, személyes használati tárgyak, apró gépelemek mindenhol, miközben a letört faágak között botorkáltunk. No és halottak – akár a gép roncsai, szétszóródva: mindenféle furcsa, kitekert pózban, mintha valami pokoli kéz aggatta volna a testeket a fára.
Tegnap előtt negyvenöt emberrel a fedélzetén zuhant le a Pristinából Kassára tartó szlovák AN–24-es katonai szállító repülőgép csütörtökön este fél 8 tájban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce térségében. Helyszíni információink szerint mindössze egy ember élte túl a katasztrófát, őt egy szerencsi mentőautó szállította a kassai megyei kórházba. A mentési munkálatok megmutatták: a hiába heroikus küzdelem az esetleges túlélők megmentéséért, a jó szándék, ha mind a katasztrófavédelem, mind pedig a speciális mentők felszerelése elégtelen egy ilyen rendkívüli helyzet kezelésére.
Este fél 9 tájban indultak meg a népes mentőegységek a katasztrófa helyszíne felé teherautókkal, mentőkkel, négykerék-meghajtású személyautókkal, s amikor egy egészségügyi szolgálat által használt terepjáróval próbáltuk megközelíteni a gép roncsait, egy kilométer megtétele után rá kellett döbbennünk, nem egyszerű a helyzet. A mozgásra képes terepjárók egyre jobban eljegesítették az erdei ösvényt, emiatt pedig az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) vezetője, Tatár Attila is jobbnak látta, ha gyalog folytatja az utat, velünk egyetemben. (Egyébként példamutató nemzetközi együttműködési készség, az ismeretlen terepviszonyok közepette is megmutatkozó kitartás jellemezte csütörtökön este a lezuhant szlovák repülőgéphez kiérkező szlovák és magyar mentőalakulatok munkáját.)
Idő közben egy Lada Niva terepjáróból szólt ki a vilmányi vállalkozó, Mondreán György, s felajánlotta ingyenes utazási szolgáltatását. Araszolás közben a szolgálatkész középkorú Mondreán meglehetősen kemény szavakkal bírálta a magyar katasztrófavédelem technikai felszereltségét, s azt állította, ezekkel a Mitsubishi és még ki tudja milyen terepjárókkal csak terepen nem szabad közlekedni, sem csörlő rajtuk, sem differenciálzár. Bezzeg az ő Lada Nivája szabályosan eszi a terepet – hangsúlyozta –, nincs akadály. Igaza lehetett, hiszen csak akkor álltunk meg, ha valamelyik márkás négykerék-meghajtású autó kényszerből megállt előttünk. Az egyik lerobbant terepjáróra mutatva odabökte: Ezen a metálfényezésű masinán biztosan nyári gumik vannak, ennek ugyanis mennie kellene ezen a terepen, mégsem halad.
Egy a mentésben résztevő szakember szerint ez alkalommal egyértelműen kiderült: Magyarországnak nincs kapacitása arra, hogy kezelje az ilyen helyzeteket. Szerinte a rendvédelmi szervek nem gondoskodtak a különféle csoportok közötti megfelelő kommunikációról, emiatt aztán a faluból kivezető egysávos, másfél kilométeres úton közlekedő járműveknek hosszan kellett vesztegelniük, míg a szemközti irányból érkező nagyon óvatosan átaraszolt mellette. Nem beszélve arról, hogy míg nyolcvanmillió forintot költenek tűzoltóautókra, addig nincs 200 ezer forintjuk arra, hogy hóláncot vegyenek járműveikre. A magát megnevezni nem kívánó szakember úgy vélte: a magyar államnak, a belügyi, hadügyi és egészségügyi tárcáknak fel kellene készülniük az ilyen szélsőséges helyzetek kezelésére.
Ám Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője lapunknak később kifejtette: ezen a terepen és a félméteres hóban a jól felszerelt járművek is csak úgy bírtak közlekedni, hogy kerekeik alá pokrócot, rőzsét, helyeztek, és a szűk erdei úton valóban csak nagy nehézségek árán fértek el egymás mellett. Hozzáfűzte: a nem csak városokban használt tűzoltósági járműveket négyévszakos terepgumival közlekednek. Optimális természetesen a megfelelő téli- és nyári felszerelés lenne, de ilyenek anyagi megfontolásokból nincsenek minden tűzoltóságnál.
Mikor nagy nehezen a helyszínre értünk, tudtuk meg, akadt egy túlélő. Épp egy mentőautóba tették be, ez a szerencsi mentőállomás gépkocsija volt, amelyet vagy harminc-negyven ember fogott körül. A mentőautó Kassára szállította a sérültet. A harmincesztendős, magyar nevű katona állapota súlyos, életveszélyes, ám – mint Kassán hajnalban megtudtuk – az orvosok bizakodóan nyilatkoztak felépülésével kapcsolatban. Mobiltelefonon ő értesítette a feleségét, miután magához tért a zuhanás után.
Az orvosok szerint szinte csodával határos, hogy a Magyarországon lezuhant szlovák katonai repülőgép egyetlen túlélője könnyű horzsolásokkal és égési sérülésekkel túlélte a szerencsétlenséget. A kassai kórház orvosainak pénteki tájékoztatása szerint a férfit sokkos állapotban, nem sokkal tegnap hajnali három óra után a magyar mentőszolgálat szállította a kassai kórházba, ahol azonnal orvosi ellátásban részesült. Információk szerint a beteg legsúlyosabb sérülése agyduzzanat, de annak következményeiről csak két nap múlva tudnak biztosat mondani: várhatóan két hét kórházi kezelésre lesz csupán szükség. A túlélő testén ezen kívül csak néhány horzsolás és enyhébb égési sérülés található. A férfit jelenleg altatják, és arra számítanak, hogy ő lesz az, aki a legtöbb információval tud majd szolgálni a szerencsétlenség körülményeiről.
A baleset okai egyelőre ismeretlenek, a repülőgép fekete dobozának tartalmáról ugyanis nincs hír. A szlovák gép a román–magyar határon lévő, Nagyváradhoz közeli Narka elnevezésű jelentőpontnál repült be Magyarország fölé – tájékoztatta lapunkat a Hungarocontroll illetékese, aki elmondta azt is, hogy ezután egyenesen repült tovább a tervezett kilépési pont felé. A hegyoldalnak csapódó gép repülésének utolsó perceiben már a szlovák légiforgalmi irányítással állt kapcsolatban, annak ellenére, hogy még magyar terület felett járt. Ennek az az oka – tudtuk meg a Polgári Légügyi Hatóság szóvivőjétől –, hogy a határhoz rendkívül közel fekvő kassai repülőtér felelősségi körzete – az úgynevezett delegált légtér révén – benyúlik Borsod-Abaúj-Zemplén megye fölé. Szakértők a repülőtér navigációs térképe, a gép érkezésének iránya és a szélirány alapján valószínűnek tartják, hogy az AN–24-es a kassai 01-es leszállópályát közelítette volna meg műszeres eljárással, úgynevezett ILS rádiónavigációs rendszer segítségével. A becsapódás helyszíne alapján azonban a gép még nem volt a leszállópálya tengelyében – amelynek meghosszabbítása a Hernád alacsonyan fekvő völgye felett húzódik – hanem attól több kilométerre keletre repült, a majdnem nyolcszáz méteres csúcsok felé. Szakértők szerint a belépési és kilépési (Keked) pontot egyenessel összekötve olyan útvonal adódik, amely keresztezi a gép végzetévé vált Zempléni-hegységet.
A hegy oldalában, a gép roncsainak környékén csütörtök éjszakai ottjártunkkor megpillantottuk a megyei rendőrség vezetőit, a borsodi katasztrófavédelmi igazgatót, valamint Havril Andrást, a Magyar Honvédség vezérkari főnökét. Rajtuk kívül persze még számos magas beosztású tisztviselő érkezett a lezuhant géphez, csak a nagy sötétben nem lehetett mindenkit felismerni. A szlovák mentőegységek néhány tagjától szerzett információink szerint magyar részről segítőkészségben, együttérzésben nem volt hiány a Hejce közeli Gergely-hegyen. A parancsnokok szervezték a gép roncsainak, alkatrészeinek begyűjtését, illetve a halottak számának megállapítását, köztük Kökényessy Antal vezérőrnagy, Borsod-Abaúj-Zemplén megye rendőr-főkapitánya is.
Tegnap estére megtalálták a csütörtök este lezuhant szlovák katonai szállító-repülőgép valamennyi áldozatát, s a holttesteket kiemelték a roncsokból. A halottakat a légi baleset helyszínéhez legközelebbi településre, Hejcére szállítják. A mentésben közreműködő magyar és szlovák hatóságok úgy döntöttek, hogy Hejcéről egyenesen Szlovákiába szállítják az elhunytakat. Az áldozatok azonosítása is Szlovákiában történik majd.
Bár a környező települések felkészültek ugyan a tragédiában elhunytak hozzátartozóinak fogadására, ellátására, de erre valószínűleg nem kerül sor. A gép roncsait is Szlovákiába szállítják.
Ami minket illet, a visszaút már simábban ment, mint odafelé. Egy magas rangú rendőrtiszt kérte meg Mondreán Györgyöt, hogy beszállhasson az autóba, s velünk jöhessen vissza Hejcére. Útközben úgy számolt, csütörtökön este ötvenöt rendőrt vezényeltek ki a Borsod megyei főkapitányságról, s úgy saccolta: körülbelül félezer ember vette ki részét aznap este a mentésből. Lelassított néhány félreállított nyugati autó mellett, s megmutatta: még a gumifelület sem alkalmas a hejcei hegyi utak „megmászására”.
