Olyan nagyszámú volt
régen Miskolc zsidó lakossága, hogy gondot jelentett beférni a templomba. Ezért néhányan előre kibérelték ülőhelyüket a padokon, hitközségi adó előrefizetésével. Ma névtáblák emlékeztetnek erre a sorok között. Tragikus adalék, mint azt Csíki Tamás, a Herman Ottó Múzeum 40. évkönyvében megjelent, A miskolci zsidóság a holocaust időszakában című tanulmányában leírja: A Holocaust helyi áldozatait tekintve, a városbíróság a csak Miskolcról elhurcoltak számát 8000, az 1945 júniusában készült jelentés 8900 főben határozta meg. 1946-ban körülbelül 2350 fő tartozott e felekezethez (az össznépesség 3 százaléka), vagyis – a vidéki településekről beköltözőket figyelmen kívül hagyva – a miskolci zsidóság mintegy 78 százaléka hunyt el.”
Szükség volt rá
Mára az épület állapota jelentősen leromlott, az egykori gyönyörű díszítés megkopott – bár az ember belépve még mindig érez valami megfoghatatlan, magasztos érzést. Hogy a régi kinézetet visszaállítsák, felújítási munkálatok zajlanak a zsinagógában. Szükség is volt erre, mert beázott a tető, a talajvíz miatt pedig az aljszerkezet felől is támadt a víz, ez pedig felgyorsította a romlási folyamatokat.
Pétertől megtudtuk, hogy a munkálatok első üteme lezárult, és a beázásokat megszüntették. Új aljzatot fektettek le, a padsorok nagy részét kibontották, majd konzerválás után, eredeti formájukban visszaépítik őket. Pontos dátumok nincsenek, de valószínűleg több év még, mire elkészül. Ami szomorú: Péter szerint nincs Miskolcon ma olyan élő zsidó, aki eredeti állapotában láthatta volna az épületet. A hitélet viszont addig sem szünetel, a zsinagógát övező épületek egyikében imaház üzemel, ahol a közösség tagjai gyakorolhatják vallásukat.
http://www.boon.hu/europa-egyik-legszebb-zsinagogaja-ujul-meg-a-miskolci-kazinczy-utcaban/3733272
