Edzője, dr. Szatmáry-Antal Tamás is felidézi ezeket az időket.
– Az atlétikaversenyeken figyeltem fel Laurára, mert gyors volt, dinamikus és szálkás izomzatú. Az edzőteremben pedig kiderült, hogy rendkívül erős. Csak pakoltam és pakoltam neki a súlyokat, ő pedig emelte. Mivel korábban foglalkoztam ezzel a sportággal, jól tudtam, hogy milyen eredményekre lehet számítani országos szinten, Laura pedig túl is szárnyalta azokat – meséli az edző. Nevetve teszi hozzá:
– Laura kezdetben nem akart edzésre járni, mert nem én voltam a testnevelő tanára, és félt az idegentől, de végül sikerült meggyőzni.
Azt már Laura teszi hozzá, hogy amikor jöttek az első jó eredmények, már nem kellett őt győzködni, hogy érdemes a sportba munkát belefektetni. Mert tulajdonképpen ebben rejlik a sikerének és jó eredményeinek a titka.
– Sok-sok edzés, megfelelő izomzat, a versenyeken pedig koncentráció – sorolja a hozzávalókat. – Rendkívüli érzés volt, amikor megnyertem az első országos versenyt, ráadásul úgy, hogy idősebbekkel versenyeztem együtt, a juniorok között ifiként.
Edzője hozzáfűzi: Laura rendkívül jó versenyző alkat. Bár a bajnokságok előtt nagyon izgul, képes egy kilót leadni a stressz miatt, de abban a néhány percben, amikor a gyakorlatát végzi, rendkívüli módon tud koncentrálni, és a versenyen képes jobban teljesíteni, mint az edzéseken.
Az edző mesél arról is, hogy mennyire fontos a versenysúly megtartása. Laura 43 kilogrammos súlycsoportban versenyez, tehát súlyméréskor egy dekával sem lehet ennél több.
– Amikor utaztunk a repülőn Spanyolországba, az Európa-bajnokságra, megkérdezte tőlem: „tanár bácsi, megehetem a csokimat?” A repülő utasai pedig csak néztek, arra gondolhattak, hogy milyen kegyetlen tanár lehetek, hogy még a csokit sem eheti meg a gyerek engedély nélkül – idéz fel egy újabb történetet az edző annak bizonyítékaként, hogy a súly mennyire fontos ebben a sportágban.
Részletek az Északmagyarban
