Lillafüreden két éve jártunk utoljára. Akkor Eger felől, autóval mentünk. Ez az út egy csoda volt, emlékszem rá, mennyire élveztem itt a vezetést. Gyönyörű lombkupolák alatt vezettek a szerpentinek. Felejthetetlen! Most azonban másik útvonalat választottunk: Miskolcról az erdei kisvasúttal mentünk.
Miskolc kb. 40 percre van a noszvaji nyaralónktól. Mikor megérkeztünk, a kisvasút állomása melletti lakótelepen parkoltunk.
Végállomás Bistorant – Miskolc legjobb étterme
Az indulásig volt még egy szűk fél óra, ezért beültünk a szomszédos Végállomás Bistorant teraszára egy kis frissítőre. A hely kívülről valóban egy egyszerű kis bisztrónak tűnik. Amikor azonban bementünk a mosdóba, leesett az állunk. Ez a hely valami gyönyörű volt! Annyira, hogy elhatároztuk, ha visszaérünk Lillafüredről, muszáj lesz itt ennünk valamit.
Ahogy az előző útinaplós posztból, ebből is kihagyom az étteremről és az ételekről való áradozást, hiszen az Édesmindegy blogon megírtam, és sok-sok fotót is mellékeltem hozzá. Kattintsatok ide, ha szeretnétek elolvasni: Rejtett gyöngyszem Miskolcon – Végállomás Bistorant.
Lillafüred
Az erdei kisvasutakat imádom, így most is nagyon élveztem az utat a hűvös erdőn keresztül. Kb. fél óra alatt értünk át Lillafüredre – de ilyenkor mindig elveszítem az időérzékem, mert csak bámulom a gyönyörű tájat. Igaz most néha azért ámuldoztam, mert Miskolcon belül is elég sokat ment a vonat, és rá kellett jönnöm, hogy ez a város nagyon csúnya. Bocsi miskolciak…
