„Tíz éve dolgozom a csokoládégyárban . Volt, hogy csomagoltam, csak megolvadt a kezem alatt a csoki. Olyan erős a kezem a favágástól, cipeléstől, hogy az nem nekem való munka volt. Most a gyártósoron vagyok. De nagyon szeretem a munkám” – magyarázta Andrea. Három műszakba van beosztva, ezen a héten szombatig éjszakára jár, a jövő héten majd délutános. Csütörtökön reggel fél hétre ért haza, délután egy órakor már kenyérért ment volna, ha nem jövünk. Mikor alszik? – kérdeztük. „Nem tudok sokat aludni, 3-4 órát szoktam… ha elég, ha nem, ez van” – felelte.
Húsz év
Andreának soha nem volt könnyű az élete, szülei halála után munkásszállásokon húzta meg magát, segítséget pedig alig kapott. Testvéreivel nem tartja a kapcsolatot, mára egyedül csak a keresztanyjára számíthat. Neki köszönheti, hogy van fedél a feje fölött, és nem vették el tőle a kiskorú gyerekét. „Húsz évig laktam a Hatodik utcában. A férjem kohász volt, majd megszűnt a gyár, munkanélküli lett. Évek alatt megromlott a viszonyunk, elváltunk. Ő Angliába ment, a neten megismerkedett egy kint élő magyar nővel, és azóta együtt vannak… Amikor kiderült, hogy mennünk kell a számozott utcáról, akkor – mivel a volt férjem nevén volt a bérleti szerződés – kértem, adjon meghatalmazást, hogy megoldjuk a lakhatásunkat. De csak egy cifrát üzent vissza… Kértem jogi segítséget is, az önkormányzathoz is fordultam. Kaptam mindenféle jó tanácsot, például azt, álljak össze egy férfival, akinek van háza… Nevetséges volt! Bár kedvem nem volt nevetni, mert úgy volt, utcára kerülök. Akkor a keresztanyám felajánlotta ezt a lyukói házát, és idejöttünk” – mesélte.
lyukosi-riport-andreanal07-st
De még a mai napig a Hatodik utcai házukat hívja otthonnak, és boldogan mesél arról, mennyi mindent felújítottak ott az évek alatt. Igaz, nem volt semmivel sem komfortosabb, mint ez: víz nem volt, a WC az udvaron, de legalább nagyobb volt. Meg melegebb, mert Andrea szerint a Lyukóban pár fokkal mindig hidegebb van.
– Igaz, az utóbbi időben már féltem a számozotton lakni – folytatta. – Sokszor betörtek, elvitték a fánkat, a mosógépet. Itt nyugis, nem félek. Meg a szomszédok is rendesek, ha látják, vágom a fát, azonnal jönnek segíteni. Jól kijövök mindenkivel. N. Szántó Rita boon.hu
