Napvilágot látott a Földművelésügyi Minisztérium Állami Földekért Felelős Államtitkárságának előterjesztésében, a köznyelvben csak erdőtörvényként ismert 2009. évi XXXVII. törvény tervezett módosításának 28 oldalas koncepciója[1] és annak 10 oldalas általános összefoglalója[2]. A részletesebb és a 10 oldalas összegző anyag igazi mérföldkő a hazai környezet- és erdőpolitika történetében, és olyan szemléletet tükröz, amely valóban példa nélküli az egész fejlett nyugati világban.
Az államtitkárság, mint az állam egyik szervezeti egysége, nyíltan hadat üzen mindannak a vívmánynak és eredménynek, amit ugyanannak az államnak a természetvédelemért felelős szervezetei az elmúlt két évtized alatt elértek. „Az erdő gazdasági és közérdekű funkcióinak a megfelelő összehangolását különösen az erdőgazdálkodás és a természetvédelem viszonylatában szükséges mielőbb rendezni,” – szól az üzenet, ám a „megfelelő összhangot” a gazdasági funkciók (értsd faanyagtermeléssel történő haszonszerzés) erősítésével és a közjóléti funkciók alapos megkurtításával kívánja elérni. Az előterjesztésből azt is megtudhatjuk, hogy minden erdő állandó beavatkozást igényel, továbbá hogy gyorsan növő, idegenhonos fafajokat kell telepíteni ahhoz, hogy a széndioxid megkötésével a klímaváltozás ellen hatékonyan védekezzünk, és hogy nem az erdészektől és erdőgazdálkodóktól kell az erdőinket védeni.
A koncepció nem csak közjó-ellenes, de színvonala is olyan alacsony, hogy kár is lenne szót vesztegetni rá, ha nem a kormány hivatalos előterjesztése lenne. De az. Számos megalapozatlan, lózungszerű állítással, valótlanságokkal és szakmai tévedésekkel terhesen leginkább egy profitra éhes, mohó gazdasági kör követeléseinek és elvárásainak gyűjteménye, mintsem egy alaposan átgondolt, a különböző szakmai körök véleményét azonos súllyal figyelembe vevő javaslat a közjó érdekében. Az anyag 19. századi gondolkodásra vall, de ma már a 21. századot írjuk, ahol a fenntartható erdőgazdálkodás nem az erdőgazdálkodási tevékenység fenntarthatóságát jelenti, ahol az erdő már nem csak faanyag, hanem önfenntartásra képes életközösség, és ahol az erdő nem anyagi jellegű szolgáltatásai legalább ugyanannyira fontosak, mint az anyagiak.
A teljes cikk az alábbi linken olvasható:
