Glosszában teszi szóvá a szerző
, hogy építkezésbe kezdtek Miskolc belvárosában, a tűzoltósággal szemközt. Mostanáig itt zöldterületre láthattak rá a környékbeli házak ablakaiból. De hát, a lakók csak az otthonaikat vették meg, hogy aztán mi épül az orruk elé, ahhoz nincs közük. Így volt ez régen, és nincs ez másként ma sem – kapjuk a korokon átívelő értékelést.
M. Szabó Zsuzsanna írásában szintén a tehetetlenség érzése fogalmazódik meg, egy közös képviselő panaszainak formájában. Az történt vele, hogy engedve a kor divatjának, közös parabolaantenna felszerelésére próbálta rávenni a közösséget. Senki nem támogatta az ötletet, mondván, a lakás megvásárlása elvitte az összes pénzüket. Majd mi történt? Egymás után szereltette fel magának ki-ki a parabolát.
„Hát nem csoda, hogy ütöget a guta?” – kérdez a közös képviselő.
