2014
Egy percig sem volt kétséges az előző városvezetés idején sem, hogy a helyi nyilvánosság a városvezetés befolyása alatt áll. 2010 óta azonban nemcsak a személyek, de a módszerek is változtak. Az egyoldalú tájékoztatást ellensúlyozni képes megyei sajtó pedig súlyos pénzügyi válságba kerülve szintén kiszolgáltatottá vált
„2009-ben egy szocialista képviselőnő kiverte a hisztit a főnöknél, mert a stáb nem vállkamerával, hanem egy kézi kamerával ment forgatni a rendezvényére” – ilyen és ehhez hasonló, politikai kurzusoktól független történeteket bármikor tudnak tucatszám mesélni a miskolci önkormányzati médiumok munkatársai. De azoknak, akik megcsömörlöttek a helyi politika által vezérelt kisstílű újságcsinálástól, az időközben kétszereplősre redukálódott helyi nyilvánosság nem sok lehetőséget kínál.
És nem csak a helyi médiumok száma csökkent drámai módon az utóbbi években Miskolcon, hanem az újságíróké is. Ma már senkinek nem tűnik fel, hogy az az egykori újságíró, aki korábban még a seggnyalás Paganinijeinek nevezte a miskolci városi médiumok munkatársait, utóbb a városvezetésben kapott állást.
Balkézből jobbkézbe: a miskolci nyilvánosság
Borsod már jóval a rendszerváltás előtt is kakukktojásnak számított azzal, hogy itt nem a máshol szokásos egy megye – egy lap modell működött. A megyei napilap, az Észak-Magyarország mellett ott volt a csak Miskolcon terjesztett, délben megjelenő Déli Hirlap, melyet a városi pártbizottság adott ki – a konkurenciát, az Észak-Magyarországot a megyei apparátus. Míg az Észak a szokásos vonalas komcsi stílusban utazott, a Déli határozott színfolt volt az egykori zsidó kereskedővárosból a nehézipar fellegvárává változott, akkor még második legnagyobb vidéki városban. Az óvatosan bulváros Déli népszerű volt a városban, a példányszámát pedig ma boldogan vállalná a Népszabadság kivételével bármelyik országos napilap. A Déli léte annyira szokatlan volt, hogy az az osztrák multi, amelyik a vidéki lapok privatizációja során megvette az észak-keleti megyék lapjait, nem is foglalkozott vele. Igaz, később kiderült, hogy rossz húzás volt ez, mert a konkurenssé vált lap eltakarítása, beolvasztása vélhetőleg jóval többe kerülhet, mint az Észak megszerzése – ezért állítólag mindössze 80 milliót kellett fizetni a rendszerváltás hajnalán.
Az aranykor – a mából visszanézve – a 90-es évek elejétől nagyjából 2005-ig tartott Miskolcon: harminc éven át húzta a Déli Hírlap, és közel húsz évig működött a Heti Hírnök című hetilap, amely az országban egyedülálló módon túlélte az összes, a rendszerváltás idején gründolt megyei hetilapot. 2012-ig volt regionális MTV-szerkesztőség a városban, és csak tavaly tettek lakatot a több mint fél évszázadot megélt, a Magyar Rádióhoz tartozó, de regionális sugárzású Miskolci Rádióra.
2010 után annyi volt a változás, hogy megjelentek a csak internetes felületen olvasható médiumok: a helyi hírek piacán az MSZP érdekeltségébe tartozó eszakonlineHYPERLINK „http://eszakonline.hu/”.HYPERLINK „http://eszakonline.hu/”hu. és a magánkézben lévő eszakhirnok.com jelent alternatívát az önkormányzati tulajdonban lévő minap.hu mellett. (Megjegyzendő, az északonline indulásakor bőszen tagadták a pártkötődést, de mivel a szerkesztőség a miskolci MSZP irodában van, és a Táncsics Alapítvány is támogatja a portált, ez ma már nem kérdés.). Bár a lehetőség adott lenne, komolyabb befektető nélkül e lapok szerepe marginális, nem nagyon szólhatnak bele a két nagyágyú, az osztrák tulajdonban lévő Észak-Magyarország és internetes hírportálja, a boon.hu, és az önkormányzati tulajdonú médiabirodalom (Miskolc TV. Miskolci Napló és minap.hu) küzdelmébe. Pedig a nagyok nem első sorban a hírversenyben próbálnak egymás fölé kerekedni, hanem hirdetők egymás elől való elhappolásában. Nem zavar sok vizet a 2007-ben alapított Kulcs Magazin című havilap sem – a magazin a szocialista kormányzat időszakban is masszívan fideszes többségű megyei önkormányzat vezetőjének, Ódor Ferencnek az ötlete volt. Az eredeti tervek szerint a megye minden (!) háztartásába eljuttatni kívánt, a pártsemlegességnek még a látszatára sem adó lap az első időszakban évente 50 milliót nyelt el. Az eredeti, közel 300 ezres (!) példányszám azóta a felére csökkent. Ódor utóda, a Fidesz erős emberének számító Mengyi Roland – 2010 óta a megyei közgyűlés elnöke – sem akar lemondani a lapról, noha időközben a megyei önkormányzat költségvetése 40 milliárd forintról 318 millió forintra apadt. A Kulcs Magazin állítólag már csak évi 10 milliót visz el: ennyibe kerül, hogy Mengyi Roland fotója minden számban többször is felbukkanjon. (Helyi sajtókörökben pletykálják, hogy Mengyi a 2010-es választás után azt találta mondani az Észak szerkesztőségében tett látogatásakor, hogy reméli, a Fidesz kétharmados győzelme tükröződik majd a lapban is. Egy, a Kulcs környékén terjengő hír szerint pedig a politikus nem csak megírt cikkeket ellenőrzi megjelenés előtt, hanem a kefelevonatot is.)
Kisgömböc a hirdetési piacon
A 2002-ben az Észak-Magyarországba beolvadó Déli Hírlap utolsó tulajdonosa – egy magánszemély mellett – a miskolci önkormányzat volt. Bár máshol megszokott dolog volt már évtizedek óta, hogy a helyi politikusok megpróbálják kihasználni a település összes saját médiumában rejlő lehetőséget, Miskolcon csak ötletszerűen éltek ezzel a lehetőséggel. A város a saját televízióját favorizálta, bár az akkor még bőven a nézhetetlen kategóriába tartozott, és csak nagyon kevés emberhez jutott el. Miskolcon ugyanakkor még ma is téma, hogy az Észak tulajdonosa, az osztrák Inform Média áron alul jutott-e az önkormányzati tulajdonban lévő Déli Hírlaphoz, vagy csak az ölébe hullott az elanyátlanodott konkurencia. Az mindenesetre tény, hogy a 2002-es önkormányzati választás idején a „béna kacsa” állapotban levő városvezetés könnyű tárgyalópartner lehetett az osztrákoknak. A lelépő jobboldali vezetés után hivatalba lépő MSZP-s Káli Sándor polgármester tett ugyan lépéseket, hogy a Délit visszaszerezze az osztrákoktól, de 40 milliót – hírek szerint ennyi lett volna a Déli ára – sajnáltak a zálogba csapott lap visszaszerzésére.
2004-ben kezdődött a városi médiumokat magába foglaló MIKOM Nonprofit Kft. grandiózus fejlesztése. 2005-ben megtalálták a feladatra alkalmas embert is Karosi Imre, egykori Déli Hírlapos újságíró személyében. Már az első körben felmerült, hogy a városi tévé mellé egy ingyenes hetilapra is szükség van, majd hírportál és rádió is bekerült a tervekbe. Ez utóbbi kivételével minden meg is valósult. A mai szemmel nézve nagyvonalúnak tűnő városi támogatás 2006-ban közel 200 millió forint volt, ami kiegészült azzal, hogy Karosi, kihasználva erős pozícióját, valósággal megsarcolta az önkormányzati cégeket, amelyek akkor még önfeledten hirdettek a városi médiumokban – meg persze volt rá utasítás is. Ezzel a hátszéllel a korábbi bevétel 20-szorosára, közel 300 millióra növelte a cég reklámbevételeit a város vezetésével bensőséges kapcsolatot ápoló agilis vezető. (Az összeg fele a tényleges hirdetési piacról jött – alapos fejfájást okozva ezzel az Észak-Magyarországnak.)
A MIKOM legnagyobb erőssége a minden miskolci lakásba bedobott ingyenes újság, a Miskolci Napló. Az újság hetvenezres példányszáma közel a duplája az Észak egész megyére jutó példányszámának, ami elég ütős érv a reklámfelületet vásárlók szemében. Időközben a MIKOM emelte a tétet, és elkezdte a város környéki települések megszórását a lappal.
A Napló semmiben nem különbözött eddig sem a más, hasonló önkormányzati harsonáktól: hűségesen szolgálta és szolgálja a kenyéradó gazdáját, a választások előtt egy évvel pedig korábban ismeretlen kampányguruk kézivezérlésre kapcsolnak. 2010-ben, a választások évében ugyan papíron 50 millióval csökkent az önkormányzati támogatás (2006- hoz képest), de közben jelentősen megugrottak a hirdetési bevételek. Végül ez is kevés volt, mert a jobboldal kissé nehezen ugyan, de kiütötte a két cikluson át uralkodó szocikat. A választások után az általános takarékosság jegyében 100 millió alá csökkent az önkormányzati támogatás, és a városi cégek is behúzták a féket, nem költöttek önmaguk fényezésére. A válság hatására csökkent a piaci alapon hirdetők száma is. Idén viszont, tekintettel az ismét közelgő választásokra, a 2012-es 69 milliós büdzsét a duplájára növelték.
Az Észak persze soha nem tudott belenyugodni, hogy ekkora piacot vesztett: időről időre felbukkannak hírek, miszerint próbálnak valahogy az önkormányzat piár- és reklámpénzeihez közelebb férkőzni. Ami azért izgalmas, mert az Észak-Magyarország és a boon.hu még mindig jelentős véleményformáló erőnek számít ebben a felállásban. Vagyis bőven van tere a találgatásoknak, hogy vajon mit tud ajánlani manapság egy helyi újságot kiadó multi – anyagi előnyök fejében – a helyi politikának és a politikai irányítás alatt álló konkurenciának. Különösen annak fényében, hogy a kiadó Inform Médiának komoly pénzügyi gondjai vannak
Az ország súlyos gazdasági helyzete természetesen lecsapódik a helyi hirdetési piacon is. A miskolci önkormányzatnál nincs leírva, de minden önkormányzati döntéshozó tudja, hogy az önkormányzati cégek, és maga az önkormányzat is leginkább csak a saját médiumokban hirdethet. Sőt, a nagy önkormányzati kulturális rendezvények (Operafesztivál, Borsodi Sörfesztivál) PR-pénzei sem kerülhetnek ki a „családi kasszából”. (Erre válaszul az Észak 2012-ben mindössze pár sorban tudósított Hajdú Péternek az önkormányzattal közösen rendezett, százezres tömeget megmozgató miskolci rendezvényéről, a Sörfesztiválról – miközben a lapban sokadik osztályos falusi focimérkőzés is lehet vezető anyag.) Ennek a viaskodásnak része és következménye, hogy mind az Észak, mind a MIKOM azzal vádolja a másikat, hogy az a még vállalható piaci ár alá megy az áraival, és emiatt végképp összeomlott a helyi hirdetési piac.
Új idők
A miskolci önkormányzat tájékoztatási gyakorlata jelentősen átalakult a 2010-es választások óta. Addig, a szocialisták 8 éve alatt tulajdonképpen bárki bármit megírhatott, természetesen nem a városi újságban, a város vezetése ezzel nem foglalkozott. Kriza Ákos polgármester időszakában ez a gyakorlat alapvetően megváltozott. Akinek az írásai nem tetszenek, azt kizárják abból a körből, akikkel egyáltalán szóba áll a városvezetés. Sőt, helyben újdonságnak számító módon, perek is indultak azokkal szemben, akik megkérdőjelezik vagy kritizálják a városvezetés egyes döntéseit. Igaz, a változásnak voltak előjelei. Már az is izgalmasra sikeredett, ahogy a miskolci Fidesz 2010-ben átvette az irányítást az önkormányzat médiabirodalmában: máig ismeretlen okokból néhány hónap után szélnek eresztették a cég új, közismerten Fidesz-közeli vezetőjét, majd egy évvel később a kőfideszesnek számító Görömbölyi László újságírót, a főszerkesztőt is. Utóda, a Magyar Nemzetből ismert Kégl Ildikó, már csak három hétig volt beosztásában. 2012-ben kitelt annak az ügyvezetőnek, Orosz Gábornak az ideje is, akinek még voltak bizonyos médiatapasztalatai.
A választásokra a MIKOM Kft a város cégeit összefogó Miskolc Holding Zrt. eddigi marketing-kommunikációs vezetőjének, Keszte Jolánnak a vezetésHYPERLINK „http://www.boon.hu/uj-vezeto-a-mikomnal-es-a-szocioprodukt-elen/2168644″éHYPERLINK „http://www.boon.hu/uj-vezeto-a-mikomnal-es-a-szocioprodukt-elen/2168644″vel fordul rá. Nyilvánvalóvá téve mindenki előtt, hogy a várhatóan viharos kampányból jelentős részt fognak vállalni a város médiumai. Hiszen ha egy, a városvezetés iránt feltétlenül lojális marketingszakember kerül a városi médiacég élére, akkor ott nyilvánvalóan a marketingszempontok fognak dominálni
