Ezek mennek a Facsén…

Tisztelt Főorvos Úr! Remélem még elolvassa soraimat. A férjem helyett én írok sajnos Ő már elvesztette a csatát a gyilkos kórral szembe, KO-val kiütötték. Több erős ütést kivédett, de az utolsót már nem tudta. Ő is „Földes diák” volt. Időnként felmegyek az oldalára, hogy hírt halljak a barátokról, ismerősökről, s néha úgy érzem nekem is írni kell. Önt gyakornokként ismertem meg és nagy tisztelője vagyok a mai napig. Ahogy átadta a tudását azoknak akik arra vágytak, ahogy elmondta véleményét, aggódását, ahogy dolgozott, életeket mentett. Nehéz ezt mondanom, lehet hogy sokan nem is értik meg, de véleményem szerint egy kémény küzdelmes élet befejezése is kemény. azoknak is aki elszenvedi, azoknak is akik végignézik a küzdelmet és amiben tudnak segítenek. Ezt tapasztalatból mondom. Több családtagom úgy távozott, hogy fel tudott készülni a hosszú útra. Jó ha az ember elmondhatja miről mit gondol, mi a véleménye, tanácsa a jövőt illetően. A férjem több mint három évig küzdött. Mindent meg tudtunk beszélni a gyerekek és unokák körében. Nem maradtak nyitott megválaszolatlan kérdések. Még utolsó napjaiban is megkérdezte van-e valami, amit még nem beszéltünk meg. Az ember tudja, hogy születésünk pillanatában magunkban hordjuk a halált, s rajtunk és környezetünkön múlik, hogy hogyan éljük a köztes időt. Hagyunk-e magunk után olyan nyomot amit mások is követhetnek. Tudom, hogy Ön olyan ember aki igyekezett segíteni mindenkinek, akinek csak tudott, hogy mindig a tudása legjavát adta. Elnézve a húsvéti családi fotókat, amelyekből árad a szeretet és aggódás emlékeztet egy szép karácsonyra és új év köszöntőre, ami a mi családunkkal volt. Nagyon erős kapaszkodót jelent nekem. Tisztelt Főorvos Úr Bízom abban, hogy még tud küzdeni, hogy ez még nem lesz a végső ütés. Kívánok egészséget, kitartást, fájdalom mentes időszakot. Tisztelettel Kapásné Libárt Mária