Egy nap 5–8 kuncsaftunk volt , mikor mennyi. Egy házban dolgoztunk, fent voltak a szobák. Nem bántott minket senki. A rendőrök rendszeresen jártak hozzánk, kérdezték, nem bántott-e valaki. Nőgyógyászhoz is jártunk, hogy nem vagyunk-e terhesek, nem kaptunk-e el valamilyen betegséget.
A kuncsaftok kívántak sok mindent, de volt, amit nem engedtünk. Amikor például s..gbe akarták, mondtuk, hogy hé, azt nem szabad.
Az egyik barátnőm meg azt mesélte, hogy neki kellett vibrátorral a férfit hátulról megizélni. De más durva dolog nem volt. A kuncsaftok azt szeretik, ha látják a lányon, hogy élvezi. De sokszor csak úgy csináltunk, mintha élveznénk. Mert a férfiak hiába látják, hogy most nincs kedvünk, akkor is felvisznek szobára. Mondjuk van olyan lány, aki szereti ezt a munkát. Az egyik barátnőm már 4 éve csinálja, csak néha jön haza egy-egy hétre. A főnökasszony, Dzseni is úgy kezdte, mint mi, aztán összegyűjtött annyi pénzt, hogy ő lett a főnök.
Lelkileg? Lelkileg feldolgoztam én ezt egykettőre. De szeptemberben kiderült, hogy az élettársam rákos. 8–10 centis daganata van. Teljes cikk itt.
