Laci, Ádám és Dani szombaton este győzelembe hajszolta a kéziseket, majd a még a túlélésért küzdő társukkal, Tomival úton voltak hazafelé, mint máskor. Ádám közösségi oldalán még ott van a visszaúton készített és feltöltött utolsó, a sötét kocsibelső miatt inkább hangfelvételnek minősíthető vidám életjelük. Nem egészen két óra múlva egy elszabadult teherautó kerék derékba törte a huszonéves srácok életét.
Életvidámak voltak
Nincsenek szavak, írták többen a tragédiáról értesülve, s a szurkolótáborból sem könnyen lehetett szóra bírni azokat, akik ismerték őket. Végül egyikőjük elmondta, hogy Ádám volt közülük a legismertebb, hiszen édesapja korábban, nagybátyja pedig még most is a táborhoz tartozik. Nagyon szerette mindenki, igazi társasági arc volt. Laci a testépítés mellett bokszolt a DVSC-ben, nap, mint nap edzett, de nem versenyzett. Dani az utóbbi időben kezdett meccsre járni, mindig mosolygott és soha nem volt egy rossz szava sem. Most nagyon hiányoznak a társaknak, akik egy emberként szorítanak Tominak, hogy sikerrel vívja meg csatáját a kórházban.
A keddi foci- és szerdai kézimeccs előtt egy-egy órával a Hódos-sportcsarnokban tartanak megemlékezést a három elhunyt lokistáról.
.
