Közismert ember, a megyei kórház főigazgatója – hosszú évek óta vezető pozícióban. Mennyire képes átérezni, azonosulni a Máltaiak által oltalmazottak világát?
dr. Csiba Gábor: Ezzel aligha lehet bármilyen nehézségem. Jómagam egy nyolcgyermekes sajószentpéteri orvos családból származom. Drága jó édesapám úgy is gondoskodott mindannyiunkról, hogy megtanította, sose feledkezzünk meg a szegényekről, a betegekről. Sokszor elkísértem a rendelésekre. Jártam vele olyan helyeken is, ahol fel se írta a receptet, engem szalajtott el kiváltani. Tudta, hogy annak a családnak annyija sincs, hogy megvegye a patikaszert. Ma ezt úgy mondják, szociálisan érzékeny volt. Feltehetően ezt a nyitottságát a világra megörököltem.
Ez persze még vajmi kevés ahhoz, hogy valaki eljusson egy szeretetszolgálati egység vezetéséig.
dr. Csiba Gábor: Valóban, vagyunk még jó néhányan, akik hasonlóan gondolkodunk és éljük mindennapjainkat. Engem a rendszerváltáskor, a romániai forradalom idején fogott el a lelkesedés. Úgy éreztem, hogy mint traumatológus magam is tehetek valamit az erdélyi magyarokért. Már az első kórházi segélyszállítmányt elkísértem Kolozsvárra és Temesvárra. Megvallom, megható és megrendítő volt a fogadtatás. Amikor átadtuk az ottani kollégáknak mindazt, amire egy ilyen helyzetben szükségük lehet, elsírták magukat az ottaniak. Persze, a mi szemünk is fátyolos lett. Számomra azok a napok döntötték el, hogy a németországi Máltai Segélyszervezet mintájára Csilla von Boeselager támogatásával, Kozma Imre Atya segítségével hazánkban, vidéken az elsők között meg kell alapítani a miskolci csoportot. Ez ma már a Szeretetszolgálat – mely a Máltai Lovagrend hivatalos segélyszervezete – regionális központja is. Egyébként életem egyetlen karácsonya volt a fentiekben említett, amit ilyen távolságban töltöttem a családomtól. A szokásos ügyeleteket, amikor rövid időre hazamehettem, nem számítom ide. Az az erdélyi szenteste viszont, ahol csak a gyertyák fényében köszönthettük az Úr Jézus eljövetelét, máig is meghatározza az életemet.
Van-e valamilyen függvényrendszer a szegénység és az adakozók száma között. Ha mélyül a szakadék, többen támogatják a Máltai rendet?
dr. Csiba Gábor: Ha volna is ilyen kimutatás, nehéz lenne ebből bármilyen hosszú távú következtetést levonni. Tény, hogy mi jobban számíthatunk a szegények sűrű fillérjeire, mint a tehetősek ritka forintjaira. Kapunk a magánszemélyek adójának egy százalékaiból is, és számos cégnél élnek azzal a lehetőséggel, hogy a számunkra befizetett támogatást leírhatják az adózáskor. Segít az önkormányzat is, támogatja az ingyenkonyhát és a gyermekszállítást, ünnepeinket. északmagyar
