| Hollósy András (Fotó: Szabó Krisztián) |
Hollósy András hangja napra pontosan tíz éve tölti be a Diósgyőri Stadion légterét.- Hogyan lettél a DVTK hangulatfelelőse?
– Hosszú éveken keresztül kiváló hangulatot teremtett a Diósgyőri Stadionban Veres László, aki 2005-ben úgy döntött, hogy visszavonul a pálya széléről. Az akkori klubvezetés meghirdette a helyét, amire némi baráti unszolásra én is beadtam a pályázatom, hiszen 1996 óta az Emigrantes rojos szektorából néztem a meccseket, és közben 2001-től rádióztam is. A jelentkezők közül végül hárman kaptuk meg a lehetőséget, hogy „élesben” bizonyítsunk, Csordás József és a jelenlegi sajtófőnök, Demkó Norbert volt az ellenfél. Októberben, egy Sopron elleni találkozón mindhárman megjelentünk a meccs előtt, és én húztam ki az egyes számot, azaz kezdhettem is. Azonban egy technikai hiba miatt nem működött tökéletesen a hangosítás, így végül 2005. december 3-án, azaz napra pontosan tíz éve hallhattak először a DVTK szurkolói egy MTK elleni mérkőzésen. A klubvezetés és a drukkerek egyöntetű döntése alapján rám esett a választás, és én lettem a DVTK hangja. Eleinte szokatlan volt, hogy megismertek a szurkolók az utcán, pedig igazából csak „hangban” vettem részt a mérkőzéseken, és tőlem érdeklődtek sok apró információ után, amit sokszor magam sem tudtam. Hú, de gyorsan eltelt ez a tíz év!
– Veres Lászlót hívták a válogatott mérkőzéseire is, nehéz volt átvenni tőle a mikrofont?
– Igen, nagy volt az elvárás. Eleinte sok kritikát kaptam, ami utána szépen elhalkult. Mintegy két év kellett hozzá, hogy összecsiszolódjunk a szurkolókkal, addigra megszokták a hangomat, az általam képviselt stílust, és kialakult egyfajta kölcsönös bizalom. Mostanra azt már észre sem veszik, ha itt vagyok, ellenben feltűnik, ha hiányzok. Ez a normális állapot, mert azt jelenti, hogy jól végzem a munkámat.
– Hány mérkőzésen vezényelted a szurkolókat?
– Néhány kivételtől eltekintve – amikor halaszthatatlan egyéb elfoglaltságom akadt – ez idő alatt minden hazai bajnoki, Magyar Kupa-, Ligakupa-, Európa Liga-selejtező mérkőzésen én köszöntöttem a szurkolókat. Ha jól számolom, akkor a 250. mérkőzés felé tartok már.
– Melyik volt ezek közül a legemlékezetesebb?
– Tíz év alatt nagyon sokszor jártam a pokolban és nagyon sokszor a mennyországban, közte pedig a tisztítótűzben. Sok jó mérkőzést sorolhatnék fel, de a 2011 novemberében lejátszott Ferencváros ellenit emelem ki. A találkozó előtt már egy héttel elfogyott minden belépőjegy, zsúfolásig megtelt a stadion, és egy komoly koreográfiát sikerült megvalósítani, kiváló hangulatban kezdődött a mérkőzés. Ebből a szempontból ez a kedvencem.
Azonban nincs két egyforma találkozó, nagyon kell figyelni a szurkolók hangulatára, mikor mire vevők. Minél nagyobb a nézőszám, annál könnyebb a dolgom – a rangadókon még könnyebb -, ellenben félig üres stadionban igen nehéz hangulatot csinálni. De a leghálátlanabb dolog úgy felspannolni a szurkolókat a második félidőre, hogy a szünetben hátrányban van a csapat.
 |
| Hollósy András a pálya szélén (Fotó: Szabó Gábor) |
– Milyen nehézségei vannak még ennek a munkának?
– Úgy kell tűzbe hozni a szurkolókat, hogy közben nekem folyamatosan hideg maradjon a fejem, nehogy elragadjon a hév és olyat mondjak, ami egy szurkolótól elfogadható, de egy hivatalos műsorközlőtől nem. Legutóbb például Böde Dániel szólt oda a kivonuláskor, hogy „Csak keményen toljad, hogy >>Csak a Diósgyőr!<<, mert ez bennünket spannol!” Nekem akkor is csúcsteljesítményt kell nyújtanom, amikor esetleg a csapat rossz szériában van, és persze nem szabad, hogy rutinszerűvé váljon a feladat. Szerencsére bennem még minden mérkőzés előtt megvan az egészséges drukk.
– Ennyi idő alatt voltak konfliktusaid is.
– Ezeket sikerült kulturált keretek közt rendezni. Feledi Lászlóval többször is egyeztettünk, hogy ne keresztezzük egymás útját az ultrákkal, mert szükség van rájuk, hogy összefogják a szurkolást, ugyanakkor tőlem is elvárják a nézők, hogy hangulatot csináljak. Mára zökkenőmentesen tudunk egymás mellett élni, hiszen mindkét félnek ugyanaz a célja. De szememre vetették, hogy Debrecenből loptam a „Köszönöm! Szívesen!” formulát, pedig azt egy 2008-as müncheni meccslátogatásomról hoztam haza és vettem kölcsön a Bayerntől.
– Ossz meg velünk légy szíves egy kulisszatitkot! Néha hatalmas tömegjelenet közepén ér valaki a labdába és talál a kapuba, honnan tudod mégis megállapítani, hogy ki a gólszerző?
– A pálya széléről valójában sokszor kevesebbet látok a mérkőzésből, mintha a lelátón ülnék, de az évek során megtanultam felismerni a játékosokat mozgásukról is. Volt olyan időszak, amikor nagyobb volt a játékos-fluktuáció Diósgyőrben, akkor csak a papíromra tudtam hagyatkozni. Ha ez sem működik, akkor a tartalék játékvezetőtől szoktam megkérdezni, hogy ki a gólszerző.
– Meddig szeretnéd még ezt a munkát folytatni?
– Hálás vagyok a szurkolóknak, hogy Magyarország egyik legnépszerűbb csapatánál ilyen hosszú ideje tölthetem be a hivatalos műsorközlői szerepet. Van még bennem tűz, mindenképpen szeretném, ha én jelenthetném be a stadionban, hogy a DVTK megnyerte története első bajnoki címét.
