Mire a legbüszkébb?
Dr. Csiba Gábor: Az ápolási otthonunkra. Tudomásom szerint az egyetlen önálló ápolási otthon, amely saját maga él meg.
Mi az a tevékenység, amelyben személyesen is részt vesz?
Dr. Csiba Gábor: Gyakorlatilag mindenben, hiszen a nagy kérdések eldöntésének, a gyűléseknek, a teendők meghatározásának mindig a részese vagyok. De ha arra gondol, ruhát nem osztok. Viszont az „Adni öröm” akcióinkban karácsonykor én is órákon keresztül gyűjtöm az adományokat.
A negyedszázad alatt mennyiben változott az adakozási kedv?
Dr. Csiba Gábor: Rászoruló ember mindig van, s olyan is, aki magát annak tartja. De külföldi adományok most már elvétve érkeznek. Az adományok is jellemzően ruhák, tartós élelmiszerek, noha pénzt is lehet adományozni számlán keresztül. Általában nem a gazdagok adakoznak, sokkal jellemzőbb, hogy azok adnak, akik maguk is megélhetési gondokkal küzdenek, de úgy gondolják, hogy vannak náluk szegényebbek is.
Az önkénteseik kik közül kerülnek ki?
Dr. Csiba Gábor: Zömmel „jó karban lévő” nyugdíjasok, köztük pedagógusok, jogászok, orvosok. Ők azok, akik napi szinten végzik az önkéntesmunkát. Minidig akad egy-két új jelentkező is. Továbbá, amióta az iskolákban követelmény a közösségi szolgálat, sok diák jár hozzánk: segítkeznek a rendezvényeinken, segítenek a park rendben tartásában, megsétáltatják a betegeket és jelentős szerepük van az „Adni öröm” akciónkban is… Közülük is mindig vannak páran, akik a kötelező óraszám letelte után is visszajárnak, elsősorban az egyes akcióinkban segítenek.
Önnek honnan a segítő hozzáállása? boon.hu
Dr. Csiba Gábor: Belenőttem. Nyolcgyerekes családból származom. Egy ekkora család csak úgy tud megélni, ha mindenki segíti a másikat. A szüleinktől is ezt láttuk.
