Nincs azzal semmi gond, ha valaki megváltoztatja a nevét,
hiszen ennek a döntésnek több oka lehet. Mondjuk az, hogy legyen könnyen megjegyezhető és könnyen kimondható. A másik, hogy új identitást akar adni magának, erre jó példa, ha mondjuk egy magyar bevándorló az Egyesült Államokban angolosabb nevet választ magának.
Igazi elhivatottság
De azért kissé megmosolyogtató, ha egy magát igazi magyarnak tartó párt főemberei teszik ezt. Arról már sokat lehetett olvasni, hogy Vona Gábor eredeti neve Zazrivecz, ez nem újdonság. Ő egyébként hetekkel ezelőtt azt nyilatkozta, eredeti neve Vona, Zazrivecznek a nevelőapját hívták, így ő csak az eredeti nevét vette vissza.
Az Index fórumán közben megjelent információ szerint (tessék elolvasni a 23787-es kommentet) Morvai Krisztinát eredetileg Mihóka Krisztinának hívták. A kommentelő tudni véli azt is, hogy a név ruszin származást takar, ezért is van, hogy a Jobbik kormányfőjelöltje eredetileg görögkatolikus vallású.
De térjünk vissza eredeti gondolatainkhoz. Ha az új identitás keresése lenne az ok, akkor büszkének kellene lennünk, hiszen ők még a nevüket is hajlandóak voltak megváltoztatni azért, hogy a nagyon magyarok közé tartozzanak. Mi ez, ha nem elhivatottság?
Na ugye…
Ha pedig az volt a névváltoztatás célja, hogy könnyen megjegyezhető és kimondható legyen, akkor is elérték a célt. Gondoljunk bele, milyen lenne, ha ajobbikos gyűléseken a Vona, Vona! és a Morvai, Morvai! bekiabálások így hangzanának: Zazrivecz, Zazrivecz! és Mihóka, Mihóka! Na ugye. Teljes cikk itt.
