Tisztelt Szerkesztőség!
Nevem Vizi János és nemrég olvastam egy cikket:
https://www.eszakhirnok.com/kultura/44154-lyuko-az-ukrajnabol-hozott-nyilaszarokat-a-tzoltosag-nem-fogadta-el.html
Volna egy történetem, ami a volt munkásszálló épületének történetéről szól.
Nemrég egy olyan cikket olvastam az interneten, mely régi emlékeket
idézett fel. Az életem első érvágását sikerült megélnem ebben az
időben. A sok rossz emlék közül, csupán az az éjszakai
szentjánosbogarak, pici lámpások repte maradt meg szép emlékként,
melyet éjszakai szolgálatom alatt élhettem át.
2005. Október 26.: Telefonhívást kaptam egy Debreceni irodából, hogy
elvállalnék e egy telephely őrzését és annak irányítását.
Természetesen igent mondtam, hisz ezzel kipróbálhattam önmagam és
újabb tapasztalatokat szerezhettem általa. Az épület
Miskolc-Lyukóbányán található „munkásszállója” volt. Az akkori
tulajdonos tervei szerint az épület szanatórium, gyógyfürdő és
szabadidő központ lett volna. Az épület további őrzését és egyéb
feladatok vezetését ígérték a felújítás befejezése után. A munkát
becsületesen megszerveztem és azt el is láttam.
A kezdetek elején egy cégen belüli vállalkozó vezette a felújítást.
Sokat beszélgettem az ott lakó emberekkel, így megismerhettem az
épület múltját. Egy igazi Mekk-mester volt ez az ember, mivel furcsa
módon végezte a munkáit. Mesélték hogy ez a mester leszedte a szálló
épületének tetejéről a hullámpalát, amit persze eladott, italra
költött. Az épület pár évig ki volt téve az időjárás hatásainak,
átázott, szétfagyott. Az épület falait belülről szétszedte,
kigyengítette. A tetőszerkezete vasból volt, melynek felét a
méhtelepre vitte, a hiányzó részt, fagerendából tákolta össze. A
nyílászárók beépítését is ez az ember végezte. Magam is elcsodálkoztam
azon, mikor az ablakkeret és a falközt 10-15 cm rést, purhabbal akart
kitölteni. A melléképület bowling pálya részét is sikerült
lepusztítani. Egy sima lapos tetős épület volt, amire emeletet
terveztek. Mesterünk ezt is ügyesen megoldotta. A szigetelést
felszedte, ez az épület is átázott, belülről tönkrement minden. Idővel
mesterünk odébb állt, mivel gondjai akadtak cégen belül.
Fél év őrzés után, mivel még nem volt meg a tulajdonos pénze, kisebb
felújítási feladatok kezdődtek, amiket megszerveztem és sikeresen
megoldottam. Ennek révén sikerült a megbízómmal egyre jobb kapcsolatot
kiépíteni, további feladatok ellátását is elnyerni.
Jó munkám, sokszintű hozzáértésem révén, az épület felújítási munka
megszervezését is elláthattam. Hirdetéseimnek köszönhetően hamarosan
felvettem a kapcsolatot a vállalkozókkal, akik szerettek volna
pályázni a projektre. Ekkor csöppentem bele először ebbe a világba.
Bemutattam a tervrajzokat, vázoltam a terveket, ezután jöttek az
ajánlatok. Valaki a házam felújítását ajánlotta fel hogy segítsek a
pályázatot megnyerni. Voltak akik szép összeget kínáltak fel
ugyanezért. Igazságos akartam lenni, ezért jó döntést kellett hoznom.
A megbízómmal egyeztettük a kapott ajánlatokat és mivel én szerveztem,
nem volt ellenére a különdíjazásom. Végül is közösen választottuk ki a
nyertes pályázót. Vártam hát a kezdés napját, és egy szép jövőt láttam
magam előtt. Végre úgy éreztem, hogy sikerült biztosítani családom
jövőjét hosszútávon.
Ez a álomkép nem sokáig tartott. Időközben a cégnél problémák merültek
fel. A munkálatok elkezdésének határidejére pontos dátumot nem kaptam.
Állítólag nem sikerült előteremteni a tulajdonosnak, a projektre szánt
finanszírozást és támogatást. Ezzel magam is kellemetlen helyzetbe
kerültem, hisz a pályázót értesítenem kellett a projekt ideiglenes
bedőléséről.
Ezután kissé másképp láttam a világot, de megbízóm megnyugtatott
arról, továbbra is számít rám, a felújítás pedig idővel folytatódni
fog.
Ez a bizalom kissé meggyengült, amikor az őrzési díjamat megbízom
lecsökkentette átmenetileg. Ennek ellenére megértő voltam, nem hagytam
cserben a megbízómat.
A bizalmam akkor veszett el, mikor a munkabérünk már nem érkezett meg
időben, illetve csak több részletben jött. Ezt már a munkatársaim nem
nyelték le, így odébb álltak.
Magam maradtam, egyedül vittem tovább az őrzést. A feleségem hozta az
élelmet nekem, hiszen 24 órás szolgálat volt. Mivel haza is kellett
járnom, unokatestvérem segítségével oldottam meg az őrzést, így ketten
vittük tovább a végsőkig.
2006. december 10.: Jól emlékszem erre a napokra. Már munkabérünk
töredékét kaptuk az utolsó pár hónapban, továbbá hitegetést és
türelmet kértek tőlünk. A cég kutyáját saját pénzből etettem, mert őt
is elfeledték. Sokan megkérdezik magukban, miért nem hagytam ott a
munkám? Reméltem hogy a cég csak átmeneti gondokon megy keresztül és
nem akartam cserben megbízóimat. Sok pénzem maradt bent a cégnél,
reméltem megkapom még, így kitartottam a végsőkig.
2007. Január 10. napján folytatott beszélgetés során kértem a
járandóságunk kifizetését. Mivel már több havi bértartozás és egyéb
járandóság kifizetése elmaradt, már nem tudtam az őrzést így
folytatni. Az autóm üzemanyagköltségét is a megtakarított pénzemből
finanszíroztam. A beszélgetésünk során nem jutottam közelebb a
megoldáshoz, ezért a szövetség felbomlott. Hajlandó voltam
részletfizetést felajánlani bérünk rendezésére, de akkor már tudtam
azt, nem akar fizetni.
Jogellenesen felmondott, nem fizette ki járandóságunkat, továbbá három
hónapig a munkaszerződésünk megszűnését igazoló papírokat se adta ki.
Hiába fordultam az illetékes hatóságokhoz, segítséget nem kaptam. A
megbízó megfenyegetett hogyha nem állok el a bírósági pertől, egy
fillért se kapok. Megfélemlítő levelet küldtek, melyben az állt, hogy
megvádolnak nagy értékben eltulajdonított gépek és eszközök
ellopásával. Nem tudtak megfélemlíteni, hiszen nálam volt a telephely
naplója, ahol az összes leltári tárgy rajta szerepelt, olyan gépek,
eszközök pedig nem szerepeltek rajta. A jog és igazság rendszerében,
bírósági pert kezdeményeztem a cég ellen.
Rengeteg kiesett idő, idegeskedés, keserűség és csalódás, sőt nem is
beszélve a szétfoszlott jövőképről, amin átestem. Jogerősen 1.050.000
Ft kártérítést ítéltek meg, és ez 2008. Február 01. napján vált
szintén jogerőssé és behajthatóvá. Azonban ezt az összeget nem
sikerült behajtani. A céget felszámolták, továbbá a valódi bűnösök
megúszták ezt is. Aki XXXXXXXXXXX ezt az egészet, Horváth István volt,
aki a HRC cementgyár ügyvezető igazgatója volt. Debrecenben volt
irodájuk a Péterfia út 25. alatt. Horváth István a Csor-Nád Bt-én
keresztül, Szilágyi Zoltán Szabolcson keresztülXXXXXXXXXXXa szálakat.
Azt, hogy az épület további sorsa mi lett, azt a megosztott cikkben
olvastam. A hely most olyan megint, mint egy szellemtanya. Egy
hirdetésben akadtam rá, melyet 120 Millió Forintért kínál egy
ingatlanközvetítő tudomásom szerint.
A történetem kapcsán elgondolkodom azon, hogyha az én pénzemről van
szó, nem számíthatok segítségre. Nincs tőrvényes lehetőségem behajtani
azt, de ha rólam van szó, akkor mindent behajtanak kamatostul, bármi
áron, akár életem végéig üldöznek érte… Hol van az igazság? Ezt
kérdem én.
Jelenleg azért küzdök, hogy ne kerüljünk az utcára, mivel végrehajtás
alatt állunk. Ha csak ezt a pénzt megkapnám csupán, új életet
kezdhetnénk egy szerény kis házikóban, melyet már ennyiért is
megvehetnék. De ez egy másik történet.
Amennyiben történetem érdekli Önöket, kérem jelezzék felém.
Szeretnék másik történetem megjelenésére is segítséget kapni. A
weboldalamon mindent megtalálnak. http://janos-vizi.webnode.hu/
Várom visszajelzésüket.
Tisztelettel: Vizi János
