Az ezredfordulón a négy saroktornyos diósgyőri
vár melletti Déryné-ház rekonstrukciójakor 198 másodlagosan beépített, faragott gótikus kő került elő. Szekér György építész, művészettörténész beazonosította a vár lovagtermének, kápolnájának, palotaszárnyi termeinek nyíláskeretezéseit, boltozati rendjét, majd Cséfalvay Gyula építész tervezőtársával több változatos elméleti rekonstrukciós kísérletet vetett papírra. Nagy jelentőségű dokumentációjukat az egész szakma üdvözölte. A tervezőpáros Botos Judittal kiegészülve több előtervet, majd engedélyezési és kiviteli tervet készített a következő 12 évben. Az építész-, műemlékvédő, régész- és történésztársadalom ekkor már megosztottá vált. Az ortodox műemléki szemléletet valló, s a Velencei és Athéni Chartákat szóról szóra betartó, félreértelmező műemlékvédők elutasították a tárgyi rekonstrukciós terveket, míg az életigenlő művészettörténészek, műemlékesek mellé álltak.
A négy saroktornyos királyi vár egyediségéhez nem fér kétség. A korábbi nemzetiségi vár helyén épült Anjou erősség a világ négy égtája felé kaput nyitott, jelezve a földi hatalom kiterjesztettségét. A vár belső udvaráról csak felfelé lehetett nézni, az égiekben lehetett bízni. Hatalmasra lehet értékelni azt a víziót, amivel építészek és belsőépítészek megjelenítették tömegben és térben múltunk és városunk jeles szegletét. minap.hu
