Apósomon látszik, hogy örül nekünk. Felástuk a kertet, ültettünk fodros kelt, mángoldot és borsmustárt. Az időjárás kellemesen meleg; rózsaszín, fehér és sárga virágokba borult a környék. A közeli erdő egycsapásra kizöldült. Mindenhol zeng a madárdal. Nagy megkönnyebbülés ez egy kaliforniai srácnak.
Az én Ameriai Álmom biztosan nem tipikus. De tegnap, ahogy eltűnt a nap a Bükk lankái mögött, a Paradicsom egy darabját láttam magam előtt. Ahogy a leheletszerű felhők barackszínűre váltak, hullámként öntött el a boldogság és a teljes szabadság érzése. Mintha álmot láttam volna.
És bár a kétely vissza-visszatér, megvan bennem egy nagyon amerikai jellemvonás, ami előrehajt: az irracionális optimizmus, ami azt sugallja, hogy minden rendben lesz. És ezért igazán hálás vagyok, büszke arra, ahonnan jöttem, még ha külföldön is szeretném megvalósítani az Amerikai Álmot.
Colm Fitzgerald írását, ami a Matador Networkon jelent meg április 17-én, a szerző engedélyével közöljük. Fitzgerald magyarországi kalandjait saját oldalán, a Paprika Projekten lehet követni. 444.hu
