„A szexuális erőszak áldozatait
a rendőrök soha nem tekintik vétkesnek a velük történtek miatt, és igyekeznek tapintatosan végezni a munkájukat”, szögezte le dr. Solymosi István nyugalmazott rendőr alezredes, kriminológus, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának korábbi vezetője, akinek rendőri praxisa során számos erőszaktevőt kellett felkutatnia.
Mint Solymosi István kifejtette, a sértett ma már általában választhat, hogy ki hallgassa ki, férfi vagy nő legyen az illető – rajta áll, kiben bízik meg jobban. A sértettek gyakran fájdalmasan élik meg a vallomástételt, hiszen részletesen el kell mondaniuk, mi történt velük, a „legintimebb” részletekbe is be kell avatniuk egy idegent. Úgy tűnhet, hogy a rendőr tapintatlan, de neki az a feladata, hogy minden részletet megtudjon. Cél az úgynevezett másodlagos viktimizáció elkerülése – vagyis hogy az áldozat mindannyiszor megélje a vele történteket, ahányszor csak elmeséli –, de nemcsak a nyomozás sikeressége, hanem az egész ügy megítélése múlhat a laikus számára apróságoknak tűnő momentumokon.
Solymosi István elmondta még, hogy megnézte a nők figyelmét a szexuális erőszak elkerülésére felhívó, vitatott filmeket, és bár valóban hiba azt állítani, hogy „tehetsz róla”, az tény, hogy a sértett valóban sokat tehet azért, hogy elkerülje az áldozattá válást. „Az egyik nőszervezet képviselője azt mondta, hogy ne a sértetteknek, hanem az elkövetőknek üzengessen a rendőrség. A rendőr nem üzen a bűnözőknek – legfeljebb hadat… A piacon is a potenciális sértettek figyelmét hívják fel arra, hogy miként nehezíthetik meg a zsebtolvajok dolgát”, mondta a kriminológus. boon.hu
