– A jogalkotók szerint ez a korábbinál „tett-arányosabb” büntetéseket tartalmaz, amivel jobban megfelel a társadalom igazságérzetének. Tényleg szigorítani kellett?
Én azt gondolom, hogy ez egy totálisan elhibázott irány, de beleillik mindabba, amit ez a kormányzat hisz, gondol és csinál. Azt gondolják, hogy erővel bármit el lehet érni, és ha elég fenyegetően lépnek fel, mindenki megijed, jól fog viselkedni és dolgozni fog. Ez szerintem nem így működik. Az elrettentés-elmélet egy régi kriminológiai elmélet, ami szerint minél súlyosabb büntetéssel fenyegetjük egy bűncselekmény elkövetését, annál inkább megfontolják az emberek, hogy megcsinálják-e vagy sem. Azt, hogy ez így lenne, vagy bárhol működne, nem igazolja semmilyen kutatás. A szigorúbb büntetések hatására, az eddigi tapasztalatok szerint viszont szinte semmilyen kategóriában nem fog csökkenni a bűncselekmények száma, hanem meg fognak változni, át fognak formálódni. A gyilkosság persze kivétel, de az nem is az a szituáció, amikor az elkövető arra figyelne, hogy milyen büntetést fog majd ezért kapni. Én nem hiszem, hogy jó megoldás fiatalokat börtönbe csukni (gyilkosságnál 12 évre vitték le a büntethetőség korhatárát), mert ezekből a gyerekekből a börtönök masszív bűnözőket fognak majd nevelni. A kormány intézkedéseit figyelve felmerül a kérdés: lehet, hogy tudatosan törekszenek arra, hogy minél több kiképzett bűnöző legyen ebben az országban?
– Ez így kicsit bizarrul hangzik. Miért gondolja, hogy pont ez lenne a kormányzat szándéka?
– Én csak abból tudok következtetni, hogy mit cselekszik. Ha azt feltételezhetjük, hogy racionálisan gondolkodnak, azért választják ezeket a tetteket, mert az a céljuk, ami ebből következik. Ebből pedig a képzett bűnözők számának a növekedése fog következni. És minél több kiképzett bűnöző van, annál jobban lehet majd a szigort gyakorolni, aminek persze semmi hatása nem lesz, de a bűnözők cselekedeteire hivatkozva lehet majd fokozni a társadalomban a félelmet és a bizonytalanságérzetet, ami akár a teljes elnyomáshoz is elvezethet. És Magyarországon is létrejöhet a büntetőipar. Az Egyesült Államokban már vannak magánbörtönök. A rendőrség és a bíróság szinte már csak beszállítóként működik, szép profitot is termelnek. Amerikában ül a világ börtönnépességének negyede, százezer főre számolva többen, mint Kínában, amely ugye nem tekinthető kifejezetten puhány államnak. Ez az egész azért is lenne borzasztóan veszélyes, mert a büntetőipar fenntartja a rendszert, azaz produkálni kell a bűnözőket, fel kell tölteni a börtönöket. Nevetségesen hangozhat ez most így, amikor egyébként is zsúfolásig vannak a börtönök, de ennek is megvan az oka: az utóbbi évtizedekben az állam nem foglalkozott a börtönökkel, nem bővítette, nem javította, nem adott rájuk pénzt. Az a nagy baj, hogy az emberek elfogadják, sőt helyeslik az erőszakos megoldásokat, a helyreállító módszerekben pedig nem hisznek. A túl szigorú büntetésnek viszont abban az értelemben nincs meg a társadalmi hatása, hogy csökkenne a bűncselekmények elkövetésének a valószínűsége, azaz nem csökken az áldozattá válás valószínűsége sem. Mert ennek kellene a célnak lennie.
– Mit szól az új büntetési tételekhez, az elévülési határok módosításához, kitolásához?
Ez mind az elrettentés-elméletnek megfelelő politika. Szörnyű károkat okoznak vele.
– A bevezetett „három csapás” elve mennyire működik?
Nem működik, Amerikában sem működik, pedig ott az államok felében bevezették. A hatását tekintve nem működik, mert nem csökkenti az súlyos, erőszakos bűncselekmények számát, pedig ez lenne a feladata. Ha logikusan gondolkodunk, és nem fogadjuk el az elrettentés-elméletet, akkor olyan módszereket kell találnunk, amelyek hosszú távon valóban csökkentik az erőszak elfogadottságát és növelik az elutasítottságát. Most ennek az ellentéte folyik, mert az emberek belemennek a játékba. Minél agresszívabban, annál kevesebb hatása lesz az elrettentésnek, viszont annál elfogadottabb lesz az erőszak. Ez egy ilyen paradoxon: az erősödő fenyegetés hatására az elrettentés hatása csökken és az erőszak elfogadottabbá válik.
– Az új büntető törvénykönyvben kiszélesítették a jogos védelem lehetőségeit. Ön mit gondol, ez jó döntés volt?
– Fontos, hogy az ember megvédhesse magát, a családját, a szomszédait. Abból a szempontból viszont veszélyesnek tartom, hogy a bűnözők is fel fognak készülni, és mindig ők vannak előnyben. Mindig. Általában nem géppisztollyal a párnánk alatt alszunk, és ha akárki bejön a lakásunkba, akkor rögtön teljes sorozatot ereszthetünk belé. Mert valahogy így képzelik. Kíváncsi vagyok a törvényt megalkotó politikusok reakcióidejére, hogy alvásból hirtelen ébredve mennyi idő alatt és milyen sikerrel tudnának eltalálni egy céltáblát. Mert éjszaka például ilyen esélyekkel indulnának. A bűnöző viszont ébren van, és tudja, hogy hova megy. És ha arra számíthat, hogy ott fegyver lesz, akkor ott ő fog lőni előbb. Ezért mondtam én 2010 májusában az ATV Civil a pályán c. műsorában, hogy ez felhívás gyilkosságra. Minden egyes ilyen módon elkövetett gyilkosságért a törvény megalkotói lesznek a közvetett felelősök. A teljes cikk itt olvasható. „Büntetni mindig könnyebb” – interjú Krémer Ferenc rendészetszociológussal az új Btk.-ról
