Itthon. Az öntözött terület az 1974-es csúcs óta csökken, miközben az aszálykár nőtt

1795186473 temp 6ijkgaaq6414dahmeoo cikktorzs xl

 Itthon. Az öntözött terület az 1974-es csúcs óta csökken, miközben az aszálykár nőtt. 

Spanyolország és Izrael a népesség eltartásának kényszerétől jutott el a stratégiai vízgazdálkodásig

Négy ország, négy sikeres út az aszálykárok megfékezésére

Az AquaRe célja a párbeszédet előmozdító platform megteremtése a hazai vízgazdálkodásban a vízügyi, agrár-, energetikai, ipari, ökológiai és gazdasági szakemberek számára; a közreműködők névsora a cikk végén olvasható. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.

A múlt héten indított, a hazai vízgazdálkodás problémáiról, a megoldási lehetőségekről és a lehetséges vízválság elkerüléséről szóló cikksorozatunk mostani, második részében azt vizsgáljuk meg, hogy más, a vízgazdálkodás terén nagy fejlődést bejáró országok hogyan közelítették meg a vízben rejlő lehetőség kiaknázását. Mi volt a kiváltó oka és a folyamata, mi működött, és milyen tanulságokkal járt.

Első cikkünkben amellett érveltünk, hogy a magyar vízprobléma nem egyszerűen vízhiány, hanem klasszikus koordinációs probléma. A víz sokszor nem ott és nem akkor áll rendelkezésre, amikor szükség lenne rá, a költségek és a hasznok pedig különböző ágazatokban és időpontokban jelentkeznek. Most azt nézzük meg, hogy néhány kiválasztott ország milyen megoldásokat választott, milyen eredményekre jutott, és ebből milyen tanulságokat vonhatunk le, hogy nekünk már ne kelljen mindent a kezdetektől kitalálnunk.

Négy ország történetét nézzük meg, amelyek előnyükre fordították a vízgazdálkodást, ugyanazokból az elemekből (technológia, tudomány, logisztika, szabályozás, finanszírozás) mindenki mást és máshogy épített. Spanyolország és Izrael a népesség eltartásának kényszerétől jutott el a stratégiai vízgazdálkodásig; Hollandia a tudást, a logisztikát és a piacot kötötte össze; Ausztrália pedig egy működő, de merev rendszert tanult meg a szélsőségekhez igazítani. Ami mindegyik országban közös: a vízkészletek rendezését végül nemzeti szinten, állami felelősségvállalással emelték stratégiai üggyé.

A kérdés Magyarország számára az, hogy képesek vagyunk-e a változást kikényszerítő tényezőket – a klímaváltozást, a demográfiai szükséget vagy a piaci lehetőséget – idejében felismerni, és tartós, hosszú távú cselekvéssé fordítani. A vízgazdálkodást a súlyos, de reálisan lehetséges helyzetekre kell felkészíteni: nem bízhatunk abban, hogy jövőre csapadékosabb lesz a nyár. Minél később lépünk, annál drágább lesz az alkalmazkodás.

Mindenki másképp csinálja

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zsófia-kilátó webkamera

Zsófia-kilátó webkamera

Facebook

Legfrissebb

Friss kommentek

Népszerű