Szexrabszolga szurkolók, a jövő művésznői és Kim Dzsongun lányzenekara
Az állami szintű szexuális kizsákmányolásnak nem az örömbrigád az egyetlen példája. 2018-ban a phjongcshangi téli olimpia egyik szenzációja volt a sportolókat katonás fegyelemmel és fülig érő szájjal, énekelve buzdító észak-koreai szurkolótábor, ám mint két szökevény utóbb elmondta, a lányoknak súlyos árat kellett fizetniük, hogy bekerüljenek a csapatba. Túl azon, hogy 24 órás felügyelet alatt álltak, és minden hibáért komoly büntetést kaptak, gyakorlatilag szexuális rabszolgaságba kényszerítették őket: a lányoknak kötelező volt bulikon részt venniük, ahol a számukra kijelölt diplomatákkal, politikai vezetőkkel kellett szexelniük.
Észak-Korea persze nem az az ország, ahol akár az elit hasonló előjogokkal bíró tagjai biztonságban érezhetik magukat, tavaly például többen is áldozatává váltak egy felsőbb köröket kiszolgáló prostitúciós hálózat felszámolásának.
Júliusban 20-án hat férfit, köztük négy párttisztviselőt végeztek ki Phenjanban, amiért pénzért szexuális szolgáltatásokat vásároltak, a főváros két kimagasló művészeti iskolájának ötven női hallgatóját pedig munkatáborokba küldték, ők alighanem a drága tandíjak kifizetése érdekében adták a fejüket szexmunkára. Egy bennfentes forrás szerint Kim Dzsongunt nagyon feldühítette, hogy a jövő előadóművészei áruba bocsátják a testüket, és a diktátor személyesen rendelte el a kivégzéseket.
Bár a prostitúció korábban is törvénytelen volt, Kim Dzsongil idején jelentős enyhülés következett be a szexualitás terén. A Daily NK a fordulatot a vezető egy 1996-os látogatásához köti, amikor a kísérője mesélt neki az egyik helyi szikláról, amely az embereket egy férfi és egy nő ölelkezésére emlékezteti. Kim Dzsongilnek annyira tetszett a történet, hogy később a hivatalos országjárásai során az idegenvetők és vendéglátók szinte kötelességüknek érezték, hogy valamilyen hasonlóan erotikus sztorival próbáljanak a kedvében járni. A szexualitás ennek hatására elfogadott témája lett a hétköznapi társalgásoknak, a társadalom legfelső szintjén elterjedt a vulgáris beszéd és a pornó, sőt 1998-ban legálisan megjelenhetett a Chilbói legendák című, régi idők pajzán történeteit tartalmazó könyv is.
2016-ban a Korea-szakértő Lankov a szabadosság más megnyilvánulásairól is beszámolt. Mint elmondta, a Phenjanban megfordult külföldi diplomaták arra figyeltek fel, hogy a helyi tisztviselők fiatal szépségek társaságában kezdtek megjelenni nyilvános helyeken, az üzleti elit tagjai között pedig már-már kötelező státuszszimbólummá vált az ifjú szerető tartása.
