A keleti nyitás a valagunkon a piros pöttyel, a Selyemút keleti testvére

	Zsenialitása abban rejlett, hogy tökéletesen felismerte a miniszterelnök legfőbb vágyait emberi és intellektuális gyengeségeit . A Zsírbálna imádta azokat a nagyszabású elméleteket, amelyek azt hirdették, hogy Magyarország egy egyedi, interkontinentális csoda, amelynek nem kell behódolnia a nyugati pénzvilágnak. Jöttek a legendás, látomásos gazdasági tervek – köztük a keleti nyitás a valagunkon a piros pöttyel, a Selyemút keleti testvére a Borostyánút magyar kp-tal, az Interkontinentális Térszerkezeti Fordítókorong – és hopp, ennek a hatalommániás kisebbségi érzéses Karmelitadisznónak el is nyerte a feltétlen bizalmát. A klasszikus, unalmas Excel-táblák helyett a színes, víziószerű térszerkezetekkel és elméletekkel megvót a vizuális beetetés és igen ez a monumentális, földrajzi alapú fantáziálás lenyűgözte a hiú de nemokos miniszterelnököt. Jobb keze, ugyebár. totálisan elhitte h.Gyugyu az egyetlen olyan koponya, aki képes a hagyományos matematikai és közgazdasági korlátokat átlépve finanszírozni a politikai álmait. És akkor még ott vannak a koncok.. a Pseudo- kincsekkel pont azt adta oda, amire az éhes volt, egy tökéletes, országos politikai haknira alkalmas koncot. A kincsek hazahozatalát nemzeti diadalként lehetett körbehordozni a vidéki turnékon, miközben a háttérben egy zseniálisan álságos jogi konstrukció futott. ( Mivel a magyar állam végig azt állította, hogy a leletek a sajátjai, nem vehette meg a tulajdonjogot – azzal elismerte volna a külföldi rablók jogát.) Sebaj, a dörzsölt zseni kitalálta a „birtokbavételi jog” megváltását. Két részletben (2014-ben és 2017-ben) kiperkáltUNK érte potom 43,5 millió eurót (akkor több mint 13 milliárd forintot) a gyanús külföldi őrzőknek, a tranzakció részleteit és a közvetítőket pedig laza mozdulattal 30 évre titkosították. A nép ünnepelt, a Dagi haknizott, a lényeg meg el lett süllyesztve. Közben megcsinálta az MNB Értéktárat a maga szórakozására a zseniális szellemi beetetéssel meg a Pallas Athéné alapítványokon keresztül már a saját, autonóm pókerjátszmáját játszotta a kormány háta mögött. Sztem a politikai színpad legnagyobb illuzionistája volt, aki a „bolond zseni” jelmezt használta tökéletes álcának, és ő ezt a gúnyos lebecsülést nem is olyan aprópénzre váltotta. Az unortodoxia nála nem elméleti maszlagnak, hanem kőkemény pajzsnak indult. Rárúgta az ajtót a piacra és a lakossági megszorítások helyett egyszerűen megadóztatta a bankokat és a multikat, a legnagyobb húzása viszont a devizahitelek kivezetése volt. A svájci frankos hitelek forintosításával egyetlen tollvonással rántott vissza százezreket a biztos anyagi csődtől még az árfolyamrobbanás előtt. Ehhez jött a Növekedési Hitelprogram (NHP), amivel olcsó pénzt pumpált a hazai kkv-kba. A devizatartalékok átváltásából és az unortodox húzásokból felhalmozott többszáz milliárdos jegybanki profitot Matolcsynak esze ágában sem volt visszalökni a központi költségvetésbe, hogy a miniszterek elszórják. Létrehozta a Pallas Athéné alapítványokat, és bedobta a magyar jogtörténet legpofátlanabb dumáját: a pénz „elveszítette közpénz jellegét”. Bumm. Ezzel a csellel a kormány szeme láttára szervezett ki egy komplett privát gazdasági-kulturális hátországot luxusingatlanokkal és műkincsekkel, miközben a saját fenekét az Európai Központi Bank függetlenségi pajzsával védte a hazai beleszólástól. Amikor pedig a ciklus végén beütött az inflációs krízis, nem vitte el a balhét: simán szembefordult a kormányzati gazdaságpolitikával, és külső, független szakmai kritikusként osztotta az észt. Érinthetetlen. Matolcsy sztorija a tökéletes bizonyíték arra, hogyan lehet egy rendszert a saját szabályaival, elegánsan és teljesen autonóm módon kijátszani az aszkéta életmódú, a nemzet sorsáért aggódó, vizionárius professzor képében A nap

Zsenialitása abban rejlett, hogy tökéletesen felismerte a miniszterelnök legfőbb vágyait emberi és intellektuális gyengeségeit
.
A Zsírbálna imádta azokat a nagyszabású elméleteket, amelyek azt hirdették, hogy Magyarország egy egyedi, interkontinentális csoda, amelynek nem kell behódolnia a nyugati pénzvilágnak.
Jöttek a legendás, látomásos gazdasági tervek – köztük a keleti nyitás a valagunkon a piros pöttyel, a Selyemút keleti testvére a Borostyánút magyar kp-tal, az Interkontinentális Térszerkezeti Fordítókorong – és hopp, ennek a hatalommániás kisebbségi érzéses Karmelitadisznónak el is nyerte a feltétlen bizalmát.
A klasszikus, unalmas Excel-táblák helyett a színes, víziószerű térszerkezetekkel és elméletekkel megvót a vizuális beetetés
és igen ez a monumentális, földrajzi alapú fantáziálás lenyűgözte a hiú de nemokos miniszterelnököt.
Jobb keze, ugyebár.
totálisan elhitte h.Gyugyu az egyetlen olyan koponya, aki képes a hagyományos matematikai és közgazdasági korlátokat átlépve finanszírozni a politikai álmait.
És akkor még ott vannak a koncok.. a Pseudo- kincsekkel pont azt adta oda, amire az éhes volt, egy tökéletes, országos politikai haknira alkalmas koncot.
A kincsek hazahozatalát nemzeti diadalként lehetett körbehordozni a vidéki turnékon, miközben a háttérben egy zseniálisan álságos jogi konstrukció futott.

( Mivel a magyar állam végig azt állította, hogy a leletek a sajátjai, nem vehette meg a tulajdonjogot – azzal elismerte volna a külföldi rablók jogát.) Sebaj, a dörzsölt zseni kitalálta a „birtokbavételi jog” megváltását. Két részletben (2014-ben és 2017-ben) kiperkáltUNK érte potom 43,5 millió eurót (akkor több mint 13 milliárd forintot) a gyanús külföldi őrzőknek, a tranzakció részleteit és a közvetítőket pedig laza mozdulattal 30 évre titkosították.
A nép ünnepelt, a Dagi haknizott, a lényeg meg el lett süllyesztve.

Közben megcsinálta az MNB Értéktárat a maga szórakozására a zseniális szellemi beetetéssel meg a Pallas Athéné alapítványokon keresztül már a saját, autonóm pókerjátszmáját játszotta a kormány háta mögött.
Sztem a politikai színpad legnagyobb illuzionistája volt, aki a „bolond zseni” jelmezt használta tökéletes álcának, és ő ezt a gúnyos lebecsülést nem is olyan aprópénzre váltotta.

Az unortodoxia nála nem elméleti maszlagnak, hanem kőkemény pajzsnak indult.
Rárúgta az ajtót a piacra és a lakossági megszorítások helyett egyszerűen megadóztatta a bankokat és a multikat, a legnagyobb húzása viszont a devizahitelek kivezetése volt.
A svájci frankos hitelek forintosításával egyetlen tollvonással rántott vissza százezreket a biztos anyagi csődtől még az árfolyamrobbanás előtt.
Ehhez jött a Növekedési Hitelprogram (NHP), amivel olcsó pénzt pumpált a hazai kkv-kba.
A devizatartalékok átváltásából és az unortodox húzásokból felhalmozott többszáz milliárdos jegybanki profitot Matolcsynak esze ágában sem volt visszalökni a központi költségvetésbe, hogy a miniszterek elszórják.

Létrehozta a Pallas Athéné alapítványokat, és bedobta a magyar jogtörténet legpofátlanabb dumáját: a pénz „elveszítette közpénz jellegét”. Bumm. Ezzel a csellel a kormány szeme láttára szervezett ki egy komplett privát gazdasági-kulturális hátországot luxusingatlanokkal és műkincsekkel, miközben a saját fenekét az Európai Központi Bank függetlenségi pajzsával védte a hazai beleszólástól.
Amikor pedig a ciklus végén beütött az inflációs krízis, nem vitte el a balhét: simán szembefordult a kormányzati gazdaságpolitikával, és külső, független szakmai kritikusként osztotta az észt. Érinthetetlen.
Matolcsy sztorija a tökéletes bizonyíték arra, hogyan lehet egy rendszert a saját szabályaival, elegánsan és teljesen autonóm módon kijátszani az aszkéta életmódú, a nemzet sorsáért aggódó, vizionárius professzor képében

A nap