Az elmúlt években több független helyi és országos szerkesztőség – gyakran jogvédő szervezetek, például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével – lépett fel jogi úton az ellen, hogy állami szervek, minisztériumok vagy önkormányzatok szelektíven, politikai vagy szerkesztői irányvonaluk miatt kizárják őket a sajtótájékoztatókról és közérdekű eseményekről. [1, 2]
A helyzet jogi háttere és a legfontosabb érvek az alábbi pontokban foglalhatók össze:
1. Az egyenlő bánásmód követelménye
A jogi eljárások egyik fő alapja az egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.). A jogszabály kimondja, hogy az állami és önkormányzati szervek a tevékenységük során kötelesek betartani az egyenlő bánásmód követelményét. Ha egy közfeladatot ellátó szerv csak a számára szimpatikus vagy kormányközeli médiumokat hívja meg egy sajtóeseményre, miközben a kritikus lapok regisztrációját indoklás nélkül elutasítja vagy eltitkolja előlük az eseményt, azzal politikai vagy egyéb vélemény szerinti hátrányos megkülönböztetést (diszkriminációt) követ el. [1, 2]
2. A sajtószabadság és a lakosság tájékozódáshoz való joga
A sajtó feladata a közérdekű információk közvetítése. Ha a független újságírókat szándékosan elvágják a kérdezés lehetőségétől, az nemcsak a szerkesztőségek munkáját nehezíti el, hanem sérti a nyilvánosságot és a polgárok hiteles tájékozódáshoz való jogát is. A közérdekű adatok megismerhetősége és a sajtószabadság alkotmányos alapjogok, amelyeket a hatóságok nem korlátozhatnak önkényesen. [1, 2, 3]
3. Rendszerszintű akadályozás
A TASZ kutatásai és mélyinterjúi rávilágítottak arra, hogy a kizárás nem egyedi esetekre korlátozódik, hanem kiterjedt gyakorlattá vált. A módszerek közé tartozik: [1, 2]
- A meghívók szándékos eltitkolása (csak bizonyos listákra küldik ki).
- Helyszíni fizikai kizárás (műszaki okokra, helyhiányra vagy regisztrációs hibákra hivatkozva).
- A kérdezési jog teljes megvonása vagy a kérdések írásos, érdemi válasz nélküli lesöprése.
Egy válasz
Nincs cím!