1. A szerény erődből pompás gótikus lovagvár
Lajos király trónra lépése (1342) után nem sokkal királyi birtokba vette a Diósgyőrben álló korábbi, szerényebb nemzetségi várat. Az 1360-as évektől kezdve itáliai és dél-francia mintára pompás, négysaroktornyos gótikus várkastéllyá építtette át. A korszakban itt alakították ki Közép-Európa legnagyobb lovagtermét, a várfalakat pedig mély vizesárok védte.
2. A Lengyel–Magyar Unió központja (Királyi székhely)
Diósgyőr jelentősége 1370-ben ugrott meg radikálisan, amikor Lajost Krakkóban lengyel királlyá is koronázták. Mivel a vár pontosan a két főváros, Buda és Krakkó között félúton feküdt, tökéletes logisztikai és kormányzati központtá vált. Lajos – aki rajongásig szerette a Bükk vad dús erdeit és a környéken való vadászatokat – az évből gyakran több hónapot is itt töltött a teljes udvartartásával, innen keltezve állami okleveleit. Itt fogadta a külföldi uralkodók követeit is.
3. A történelmi csúcspont: A turini béke (1381)
A vár történetének legfontosabb diplomáciai eseményére 1381. szeptember 26-án került sor. Nagy Lajos a diósgyőri vár falai között ratifikálta (látta el kézjegyével és esküjével) a Velence elleni győztes háborút lezáró turini (torinói) békét.
• A béke értelmében Velence köteles volt adót fizetni a magyar királynak, és minden ünnepnapon felvonni az Anjou-lobogót a Szent Márk téren.
• Ekkor küldte el Velence ajándékként Diósgyőrbe Remete Szent Pál ereklyéit is, amelyeket Lajos a pálos szerzeteseknek adományozott.
4. A „Királynék vára” hagyomány elindítója
A köztudatban Diósgyőrt a „királynék jegyruhájaként” vagy váraként ismerik. Ez a tradíció is Lajoshoz köthető: a birtokot eredetileg édesanyjától, Lokietek Erzsébet anyakirálynétól szerezte meg cserével, majd halála után lánya, Mária királynő örökölte. Később Luxemburgi Zsigmond formálta joggá ezt a szokást, így Lajos korától kezdve egészen 1526-ig hat magyar királyné kapta meg Diósgyőrt jegyajándékként és vidéki rezidenciaként.
A szervezésben fontos szerepet vállaló Juhász Roland köszöntőjében először egy képzeletbeli időutazásra hívta a résztvevőket. Felidézte a legendát, amely szerint Nagy Lajos kedvenc helye a Diósgyőri vár volt, majd eljátszott a gondolattal, mit szólna az uralkodó a mai Miskolchoz. A panelházak, az egykori vasgyár, a kilátó és maga a vár mai megjelenése is idegen lenne számára – a felvonuló katonák látványa azonban ismerős lehetne.
„Ha meglátná a készülő menetet, biztos vagyok benne, hogy lovat nyergelne, és maga állna az élre, közvetlenül Mónus József világrekorder távlövő íjászunk mellé” – fogalmazott.
A képviselő szerint a felvonulás a történelmet, a hagyományokat és a kultúrát, a mondákból ismert alakokat és a történelemkönyvekben megőrzött hősöket egyaránt megjeleníti. Botondtól Álmoson és Árpádon át Hunyadi Jánosig, Kinizsi Pálig és Görgey Artúrig sorolta a példákat, de azokról is megemlékezett, akiknek a neve nem maradt fenn.
Beszédének központi gondolata azonban a béke és a szabadság kapcsolata volt. Úgy fogalmazott, a történelmi menet résztvevői a magyarok békés szabadságát is ünneplik. Hangsúlyozta: a hadviselés végigkíséri a történelmet, és a háború veszélye ma sem tekinthető egy letűnt kor fenyegetésének.
Juhász Roland köszöntőt mondott
„Az akaratunkat a szavak és a jog fegyvereivel kell érvényesíteni. Ha ez nem működik, akkor még erősebb szavakra és erélyesebb jogrendre van szükség” – mondta Juhász Roland. Hozzátette: „A fegyveres erő alkalmazása csak végső eszköz lehet a hazánk és a békés életünk védelmében.”
A belvároson áthaladó, különböző történelmi korszakokat felidéző menet üzenetét egyetlen mondatban foglalta össze: „Itt akarunk lenni, szabadok akarunk lenni, békében akarunk élni!”
A képviselő a rendezvény folytatása mellett is elkötelezte magát. Beszéde végén azt ígérte, azon fog dolgozni, hogy az emlékmenetnek a jövőben is Miskolc adjon otthont, Nagy Lajos egykori kedvelt tartózkodási helyének közelében.
