Nincs egyedül Hankó a fogdán, az Angolkisasszonyoknál végzett Veronika is ott van egy másik cellában?

5 Responses

1. „Zichy Antónia – vagy ahogy a társaságban nevezték, Tony – nagyon népszerű
   volt a politizáló főnemesek világában, és ő vezette be a társasági életbe
   a férjét, majd ő ösztönözte és támogatta közéleti szerepvállalását is.
   Néhány évvel esküvőjük után Batthyány Louis már komoly politikai
   reménységnek számított, hamarosan ő lett a főrendiházban az ellenzék
   vezére. Egy 1840-ből származó titkosrendőri jelentés ultrabaloldaliként
   jellemezte, olyan emberként, akinek „szemében az akasztófa tükröződik”.
   Egy másik jelentés a feleségéről szól, aki túl gyakran adott hangot magyar
   nemzeti érzéseinek. Az arisztokratákat nem kedvelő Petőfi Sándor ezért is
   nevezte őt és húgát, Zichy Karolinát a „hon hű leányai”-nak és
   „tündérvirágok”-nak. A házaspárnak öt gyereke született, de közülük ketten
   nem élték meg a felnőttkort. A veszteséget mindketten nehezen viselték.
   Kisfiuk temetése után „Batthyány Lajos meg akar bolondulni, nem tud
   intézkedni, hallani sem akar semmiről, a földön fetreng” – írta naplójában
   barátja, Széchenyi István gróf.
   Széchenyi halála után naplójából a titkára kihúzta vagy kitépte azokat a
   részeket, amelyek magánéleti titkokat érintettek. A kutatók által azóta
   azonosított kihúzások egy része Batthyányra vonatkozott. Battyhány gróf
   ugyanis szerette feleségét, de nem volt hű hozzá. A fiatalkori nőcsábász
   életforma nem múlt el nyomtalanul, a férfi nem tudott ellenállni híresen
   szép sógornője, Zichy Karolina csábításának. Karolina korábban ráadásul
   Széchenyinek is tetszett, de végül közös barátjuk, gróf Károlyi György
   vette feleségül. „A család legerőteljesebb egyénisége volt” – írta róla
   visszaemlékezéseiben unokája, Károlyi Mihály. Batthyány és sógornője
   valamikor az 1840-es évek elején keveredtek titkos szerelmi viszonyba, s
   ez jóval több volt futó kalandnál. Széchenyi 1842-ben arról írt
   naplójában, hogy ő tartotta keresztvíz alá barátja gyermekét. Csakhogy a
   Batthyány-házaspár egyetlen gyerekének sem ő volt a keresztapja. Karolina
   viszont két hónappal korábban őt kérte fel harmadik gyermeke
   keresztapjának. Bár a kisfiúra vonatkozó többi megjegyzést a titkár a
   naplóból kihúzta, világos, hogy Széchenyi Batthyányt tartotta a gyerek
   édesapjának. Batthyány és sógornője titkos körülmények között
   találkozgattak, de Antónia így is rájött a kapcsolatra. Botrányt nem
   csinált, bár minden bizonnyal szenvedett húga és férje viszonya miatt.
   1848. március 17-én a király Batthyányt bízta meg a felelős minisztérium
   megalapításával. A következő hónapokban hosszú heteket töltött Pesten
   felesége nélkül, – a sógornőjével. „Tony B. egészen meg van ijedve…
   holnap Ikervárra megy!” – írta áprilisban naplójában Széchenyi. „Lajos
   szeretne szabadulni tőle. – Képes ilyen pimaszságra.” A barát ezt
   követően többször fontosnak tartotta feljegyezni, hogy a miniszterelnök és
   sógornője hány nyilvános programon vett részt közösen. Batthyány kormánya
   fél évet élt meg, hiszen sem ő, sem minisztereinek egy része nem
   támogatták a trónfosztást. Október 2-án Bécsben lemondott,
   csalódottságában Svájcba akart emigrálni, de mivel nem kapott hírt a
   családjáról, Sopronban maradt. Nem támogatta a magyar honvédek ausztriai
   hadműveleteit sem, a szabadságharc kitörésekor azonban kimondta:
   „Magyarországnak nem maradt más hátra, mint önvédelméről gondoskodni.” A
   félig horvát Batthyány fegyvert fogott a horvátok ellen, és közkatonaként
   nemzetőrnek állt. 1848. június 13-án a Vas megyei nemzetőrség zászlaját
   Antónia avatta fel. Férjével tartott Pestre is, ahol a nép sáncokat
   épített a közelgő Windischgrätz ellen, és ő maga is beállt földet
   talicskázni.
   Amikor Batthyányt 1849. január 9-én letartóztatták, Antónia nem volt
   Pesten. A férfi ismét sógornőjénél töltötte az estét, az ő lakásáról
   vitték el az osztrák katonák. Utóbb Karolina értesítette nővérét a
   történtekről. Antónia azonnal Pestre utazott, azt hitte, hogy hamarosan
   szabadon engedik férjét. Csak akkortól hittel el, hogy férje élete is
   veszélyben van, amikor birtokaikat is elkobozták. Amikor április 20-án a
   tavaszi hadjárat sikerei miatt Pestet kiürítették az osztrákok,
   Batthyányné azt tervezte, hogy megszökteti férjét. Inasnak öltözve kellett
   volna felesége társaságában elhagynia a várost, de ő elutasította ezt a
   lehetőséget. „Jó lovon, karddal a kézben”, ezt szívesen vállalná, mondta a
   feleségének, de „asszony mögé bújva” nem. Amikor a grófot szállító
   rabkocsi elindult, Antónia keresztülverekedte magát a tömegen és a
   katonaságon, hogy beszélhessen a férjével. Könnyek között váltak el
   egymástól.
   Batthyányt május 7-től a laibach-i fellegvárban tartották fogva, kezdetben
   jó körülmények között, még inast és könyveket is tarthatott. Felesége
   hetente kétszer látogathatta, s a gyermekeiket is bevihette. Tudható, hogy
   a szűk család mellett Zichy Karolina is meglátogatta sógorát. Augusztusban
   azonban Olmützbe vitték a volt miniszterelnököt, jóval szigorúbb
   feltételek közé, ahol 1849. augusztus 30-án kötél általi halálra ítélték.
   Kegyelmi kérvényét még a hadbíró is támogatta, akinek azt ígérték, hogy ha
   példát statuál a szigorú ítélettel, Batthyánynak megkegyelmez majd a
   császár. A gróf már pesti börtönében várt a kegyelemre, amikor Haynau
   táborszernagy olyan megállapodást kötött a fiatal Ferenc Józseffel, hogy
   neki csak utólag kell jelentenie a kivégzéseket, hogy az uralkodónak nem
   kelljen foglalkoznia a kegyelmi ügyekkel. Haynau október 3-án utasította
   el a kegyelmi kérvényt, és elrendelte az ítélet végrehajtását. Batthyány
   megalázónak érezte a kötél általi kivégzést, és elhatározta, hogy inkább
   öngyilkos lesz. Megüzente Antóniának, hogy juttasson be számára mérget. A
   találkozást azonban nem engedélyezték számukra, csak Karolina erélyes
   közbelépésére sikerült kieszközölni a börtönparancsnoknál, hogy Haynau
   tudta nélkül Antónia néhány percre búcsút vehessen a férjétől.
   Batthyány és felesége október 5-én láthatták egymást utoljára. Két őr állt
   szorosan mellettük, ezért csak félhangosan beszélhettek. „Inkább szemeiből
   olvastam, mit akart mondani, egymás kezét szorítottuk és a könnyek
   szemeinkben többet mondottak, mintsem mondhattunk volna a sok tanú előtt.
   … Csak akkor tudtam meg, mennyire szerettem őt. Szerettem volna ott nála
   maradni, és vele együtt meghalni.”– emlékezett Antónia, aki felidézte
   férje szavait is. „Köszönöm minden jóságodat, mindig jó angyalom voltál,
   bocsásd meg nekem minden szomorúságot, melyet okoztam neked – és békülj ki
   C[aroline]nel is. Bocsásd meg neki is.” Antónia az utolsó pillanatban egy
   otthonról elhozott levélvágó tőrt csúsztatott férje kezébe, mivel mérget
   nem tudott már beszerezni.
   Batthyány aznap éjjel szándékosan olyan búcsúlevelet írt feleségének,
   amelyből utólag egy illetéktelen olvasónak úgy tűnhetett, nem találkoztak,
   így a tőrt sem tőle kapta:
   „Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt
   véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és
   ezért ezekben a sorokban ismétlem meg neked mélyen átérzett kifejezését
   forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak,
   amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál
   küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba
   magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia neked, te
   Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, akkor az
   önfeláldozásnak rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el őt magadtól.
   Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A
   gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem
   kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak gyalázata előbb vagy utóbb
   azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak.
   (…) Egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az
   országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A
   Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szerény sors, mint alamizsna azoknak
   a kezéből, akik őket árvákká tették. A te szeretett, szegény jó nővéred!
   Menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal
   támogatjátok egymást. (…) Azt a gonosz gyalázatot, amelyet ezek nekem
   szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt
   hordok magamnál. És még egyszer a búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg,
   hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon!
   Viszontlátásra! Lajosod.”
   A levél megírása után Batthyány Lajos magára húzta a takarót, és olyan
   csöndben, hogy az ágya lábánál álló őr semmit sem vett észre belőle,
   felmetszette a nyaki és kari ütőereit. A levélvágó kés nem volt elég éles,
   a rab nem vérzett el, csak súlyos vérveszteséget szenvedett. Nyaki sebei
   miatt azonban felakasztani nem lehetett, ezért a kivégzés módját
   agyonlövetésre változtatták. Amikor este hatkor a kivégzőosztag elé állt,
   már tántorgott a vérveszteségtől. Féltérdre ereszkedett és három nyelven
   vezényelt tüzet: „Éljen a haza! Allez,Jäger! (Rajta, vadászok!)”
   Antóniát a tőr becsempészése miatt bíróság elé akarták állítani. Húga,
   Karolina elkérte tőle a búcsúlevelet és elküldte a hadbíróságnak, ezzel
   sikerült igazolnia, hogy Antónia nem tudott az öngyilkosság
   előkészületeiről. Az özvegynek megfordult a fejében, hogy vagy ő is
   öngyilkos lesz vagy megöli Haynaut, ezt később levélben meg is írta a
   gyermekeinek: „…ha ti nem lettetek volna, kedves gyermekeim, egy órával
   sem maradtam volna tovább életben, vagy legalább úgy bosszultam volna az ő
   ártatlan, igazságtalan és kegyetlen halálát, hogy engem is kelletett volna
   életemtől megfosztani. Csak miattatok maradtam életben.”
   Antónia gyerekeivel együtt elhagyta az országot. Bajorországba majd
   Párizsba, végül Svájcba költözött, de itt is állandóan figyeltették az
   osztrák titkosrendőrök. Karolina is Svájcba emigrált, ám ő nem maradt
   sokáig egyedül. Klapka Györggyel, a komáromi vár korábbi parancsnokával
   élt együtt. Amikor élete végén unokája, Károlyi Mihály arra kérte, hogy
   írja meg emlékiratait, csak ennyit mondott: „nem tehetem, mert az igazat
   nem írhatom meg, hazudni pedig nem fogok.” A családi legenda szerint
   sógora koporsójánál megátkozta Ferenc Józsefet, hogy neki is hasonló
   körülmények között kelljen elvesztenie legszeretettebb családtagjait. Ezt
   gyakran idézték Erzsébet királyné és a trónörökösök erőszakos halála után.
   Antónia 1856-ban tért vissza Magyarországra, ahol részt vett az ifjúság
   által szervezett, tüntetésnek beillő gyászmisén Batthyányért, akinek
   koporsóját meggyilkolása után titokban befalaztatta a ferences szerzetesek
   sírboltjába. Csak 1870-ben bontották ki a befalazott holttestet és
   temették el méltóképpen. Antónia az aradi vértanú Damjanich János
   özvegyével közösen megalapította a magyar gazdasszonyok országos egyletét.
   Amikor fia megismerkedett Erzsébet királyné unokahúgával, és feleségül
   akarta venni, levelében ennyit írt neki: „A gyilkos családba nem
   nősülünk!”. Fiát megfenyegette: ha elveszi a lányt, házasságuk napján
   öngyilkosságot fog elkövetni. A tervezett házasság meghiúsult. Soha nem
   fogadta el a kiegyezést, ahogy azt sem, hogy a férjét kivégeztető Ferenc
   Józsefből szeretett király lett. Egy barátnőjének írt levéllel búcsúzott a
   közügyektől: „Akkor az egész ország szenvedett, és az én hangom szimpátiát
   gerjesztett, és minden ember sietett vigasztalni, most az ország örvend,
   meg vannak elégedve az emberek, az én szomorú hangomat nem szívesen
   hallják, mert mintegy szemrehányás hangzik!” Négy évtizeddel élte túl a
   férjét.”
   /Nyáry Krisztián irodalomtörténész, Hagyó Miklós volt. komm.
   igazgatója/

   Válasz

2. „Keveredett”?

   Kevertétek Rákosi elvtárs

   Április 12 után 72 órával már nem volt Magyar Péter kezében a kormányrúd. Megmondtuk előre.

   0

   2

   Válasz

3. pados mónika retteg már

   Válasz

4. Az, hogy az ügyészség indítványozza-e Hankó és Varga-Bajusz letartóztatását, várhatóan szerdán derül ki.

   Válasz

5. A fideszes politikus több szálon kötődött a Semmelweis Egyetemhez: volt az Egyetemi Gyógyszertár főgyógyszerésze, majd Merkely Béla stratégiai és fejlesztési rektorhelyettes

   Válasz