Amióta a fideszes Tóth-Szántai József vezeti a várost, 10 milliárdnál is több hitelt kellett felvenni, nagy részét a vagyonkezelő holdingon keresztül. A cég közzétételi listája alapján a rossz gazdasági helyzet ellenére tavaly karácsony előtt – épp a kampány kezdetét megelőzően – mégis 4 alapítványnak adott 5-5 azaz összesen 20 millió forintot. Annak érdekében, hogy ezek a szervezetek „rendezvénysorozatot” tartsanak. (Vajon tartottak? Elméletileg van rá még egy hónapjuk…) Az alapítványok közül az egyik, a Következő Generációért láthatóan érdemi civil tevékenységet végez, de nézzük, mivel foglalkoznak a többiek!

3 Responses
A szar bármilyen nagas polcra kerül,nem lesz belőle lekvár.Úgy meg pláne nem,hogy már visszalapátolták oda,ahová való:a pöcegödörbe.
Pazmeg! Lehet , hogy róla írt Mokrai és Barkai volt főnöke? Mi lesz a Magyar Péter , Unger Rose Luxemburg által elrendeli Böszme vallatását? Nem szeretnék a miskolci tiszások helyébe lenni.
„A pojáca nem bohóc. A bohóc tudja magáról, hogy bohóc. A pojáca nem tudja, hogy pojáca. A politikában is vannak pojácák, kisebb és nagyobb rangúak” – indította bejegyzését Gyurcsány Ferenc. Szerinte ez a típus mindig ott jelenik meg, ahol villan a kamera, a figyelem keltése pedig fontosabbá vált számára, mint maga a tartalom.
„Reggel még patetikus államférfi, délután influenszer, este pedig már saját maga paródiája — csak éppen ezt ő nem veszi észre. Nem feltétlenül hazudik. Egyszerűen nem tesz különbséget aközött, amit gondol, és aközött, amit a közönség hallani akar. Kaméleon, csak a színeváltás mögött nincs bőr, csak jelmez” – fogalmazott.
A volt miniszterelnök úgy látja, hogy a politikai pojáca a figyelmet összetéveszti a támogatással, a provokációval helyettesíti az érvelést, és minden helyzetből jelenetet csinál. A kritikust ellenséggé, a rajongót pedig közönséggé teszi, miközben a következmények elől rendszerint megpróbál kitérni: „A sértés csak vicc volt, a tévedés félreértés, a kudarc mások hibája – állítja. A pojáca szabadon rögtönöz, a számlát viszont rendszerint más fizeti.”
A jelenség legnagyobb veszélyét abban látja, hogy a közélet leértékelődik, hiszen miközben a közönség figyel és a szereplő produkálja magát, a közös ügyek a háttérben maradnak.
Írását azzal a felvetéssel zárta, hogy a tapsoláson és a szörnyülködésen túl „van azonban egy harmadik lehetőség is”.
Ezt honnan vette ez a nagyokos Szopkó Tibi?