Csete Roland

1. Mikor kezdtél futni, és hogyan jutottál el az ultrázásig?

2017.05.06-án kezdődött, 37 évesen, 100 kilósan, akkor döntöttem el, hogy az egészségem érdekében változtatok az életemen.

Az ultrák világa később kezdett beszippantani. Megtetszett az Országos Kéktúra, és egyre inkább az foglalkoztatott, hogy a szakaszokat ne több részletben, hanem egyben teljesítsem. Ehhez pedig egyre hosszabb távokat kellett megtenni.

Közben az is megtetszett, hogy amikor feljutottam egy hegytetőre, megláttam, mi van mögötte. És akkor azt éreztem: na jó, akkor még odáig elmegyek.

Azóta nagyjából ez történik végtelen ciklusban.

2. Mit csinálsz, amikor éppen nem futsz?

Amikor nem futok, akkor többnyire regenerálódok abból, hogy futottam, vagy készülök arra, hogy megint futni fogok. Kertes házban lakom, így elég sok a ház körüli teendő, hogy ne a futás legyen a szabadidőm.

3. Melyik futóeredményedre vagy élményedre vagy a legbüszkébb?

Az eddigi legnagyobb eredményem az, ahogy eljutottam idáig. Emlékszem az első 4 km-re, az egészségem miatti heti rendszerességre, végül az első 80-ra, 160-ra, 24 órásra, a 4 UB teljesítésre. Mind egy nagyobb cél érdekében történt.

Külön büszke vagyok arra is, hogy az utóbbi három évben segítők nélkül teljesítek. A családom szokott nappal kísérni, biztatni, de minden fontos dolgot magam oldok meg depózott csomagokkal.

4. Hogyan készülsz a Spartathlonra – edzővel vagy saját terv alapján?

Önállóan készülök, a saját tapasztalataim alapján. Bár szoktam mondani, hogy a hegyek és a dombok az én edzőim. Imádom a hétvégi hosszúkat az erdőkben, terepen futni.

Aztán inkább aszfalton versenyezek és a terepes, szintes futásokból merítem az erőt.

5. Hányadik Spartathlonod lesz, és mi a célod idén?

Az idei lesz az első Spartathlonom. Programozóként közel áll hozzám a tervezés. Szeretem, ha van rendszer, logika és pontos végrehajtás abban, amit csinálok. Terv nélkül még a boltba sem szeretek elindulni, nemhogy Athénból Spártába.

A célom a 33 órán belüli teljesítés.

6. Miért fontos neked a Spartathlon, mit jelent számodra ez a verseny?

Amikor elkezdtem futni, még elképzelni sem tudtam, hová vezet majd ez az egész. Nagyjából 6-8 hónap rendszeres futás után helyreállt a vérnyomásom és rendeződtek a laboreredményeim is. Addigra viszont annyira megszerettem a futást, hogy már nem akartam abbahagyni, kellett a következő cél. Így hát mindig lett egy újabb, kicsit távolabbi cél, ami elsőre nagyobbnak tűnt nálam. Most pedig ott van Spárta.

Ezért nekem a Spartathlon annak az útnak a jelképe, amit azóta megtettem.

7. Kik kísérnek idén, és kik azok, akik otthonról szurkolnak neked?

A hivatalos segítőim a feleségem, Csősz Brigitta, (képünkön)és a barátom, Puskás Béla lesznek.

Velük tart a két lányom, Blanka és Bianka is, valamint Béci családja, Emőke, Bogi, Réka Athénban fog értünk szorítani. És bár nem mindenki tud ott lenni velem Görögországban, bármennyire is szeretne, tudom, hogy a rokonság, az ismerőseim és egész Edelény figyel majd rám távolról.

8. Mit üzensz a szurkolóknak és a többi indulónak?

A szurkolóknak azt üzenem, hogy egy ilyen hosszú versenyen minden biztatás számít. Egy jó szó, egy üzenet sokszor pont akkor ad erőt, amikor a legnagyobb szükség van rá. Küldjétek az energiát, mert nagy szükség lesz rá!

A sporttársaknak pedig azt kívánom, hogy legyen mindannyiunknak olyan útja Athéntól Spártáig, amire elégedetten tudunk majd visszagondolni.

+1. Mi volt a legmélyebb pontod egy ultrán, és hogyan másztál ki belőle?

Legmélyebb pont akkor tud nálam kialakulni, ha nem ihatok időben eleget: óránként 7–8 dl-t. Ilyenkor a gyomrom szerencsére jól tolerálja az akár 1 liter/óra mennyiséget is, amíg helyrejövök, persze megfelelő mennyiségű elektrolittal keverve.

+2. Mit ennél/innál legszívesebben 246 km után, ha bármit választhatnál?

Közvetlenül futás után maximum a húsleves csúszik le. De amint megnyugszik a szervezetem, legyen az éjjel 2-kor, bármit kieszem a hűtőből.

+3. Ha egyetlen szóval kellene jellemezned magad futóként, mi lenne az?

Tervező: Nemcsak lefutom a versenyt, hanem hetekkel korábban kész terveim, menetrendjeim vannak. Folyamatosan gyakorlom, optimalizálom a részleteket. Készülök rá testileg és mentálisan is egyaránt. A verseny napján pedig, amíg csak lehet, tartom magam az elképzeléseimhez.