Nesztek.
(Bocs, Irie Maffia dallamtapadásom van, de majd megértitek.)
Ez jut eszembe. Persze valószínűleg pont nem azoknak szól, akik olvassák ezt a bejegyzést.
Pontosan egy hete történt az M3-ason a lengyel zarándokbusz balesete. Tizenkét ember meghalt, sokan megsérültek. Amikor ilyen történik, egy szerkesztőségben nincs olyan, hogy megírtuk, kész. Jön egy új infó, készül egy új cikk. Aztán még egy. Ha egy óra múlva megint történik valami, akkor megint.
És persze jönnek a kommentek.
Hány bőrt húztok még le erről?
Muszáj erről ennyit írni?
Kell a kattintás?
Nem jó tragédiákról írni. Halálos balesetről, gyilkosságról, családokról, akiknek egyik pillanatról a másikra megváltozott az életük. Sokkal szívesebben írnék másról.
Írok is.
Az egyik kedvenc, ha nem a legkedvesebb miskolci programom a CineFest. 2024. szeptember 6-án volt a jubileumi, 20. fesztivál megnyitója. Aznap égett le a Barlangfürdő is.
Szerintetek melyiket olvasták többen? Nem kicsit többen.
És nem csak az első Barlangfürdőről szóló hírt. Megírhattuk a másodikat, az ötödiket, a tizediket, még mindig érdekelt titeket. Közben csinálhattam interjút Oscar-díjas rendezővel vagy CineFest-életműdíjassal. Írhattam egy baromi jó közönségtalálkozóról.
Nem számít.
Na jó, ez így nem igaz. Elolvassák azt is. Csak ha egy CineFestről szóló cikk olvasottsága egy egység, egy halálos baleseté minimum hetven.
Minimum.
Ha az Oscar-díjas rendező körül kitörne valami jó kis botrány, persze rögtön más lenne a helyzet.
Mi pedig látjuk ezeket a számokat.
Lehet szidni a médiát. Néha teljes joggal. Lehet utálni a címeket, lehet azt mondani, hogy valamiről túl sok bőrt húzunk le. De amikor azt kérdezitek, miért írunk ennyit tragédiákról, van rá egy elég egyszerű válasz.
Mert elolvassátok.
Sokkal, de sokkal többen, mint bármi mást.
Úgyhogy nesztek.
Azt kapjátok, amit kértek.
(A fotó saját, augusztus 17-én készült Miskolcon a megyei kórházban, ahol sajtótájékoztatót tartottak a lengyel buszbalesettel kapcsolatban.)
