A tározó, amely mindig holnap épül meg, és milliárdokat spórolna Magyarországnak

A 2024-ben nyilvánosságra hozott kormányzati elképzelés 600 megawatt teljesítményű, hatórás szivattyús energiatározó megvalósíthatóságát vizsgálta Markaz és Sajóivánka térségében. Ez névlegesen 3,6 gigawattóra energiatároló képességet jelentene.

Egy ilyen tározó a magyar rendszer szempontjából érdemi létesítmény lenne. Képes lehetne a déli naperőművi többlet egy részét az esti órákba áthelyezni, csökkenteni a naperőművek visszaszabályozását, tartalékot biztosítani és mérsékelni az esti importot.

De egyetlen 600 megawattos tározó nem old meg minden problémát. Nem helyettesít 2000 megawatt atomerőművi teljesítményt, nem biztosít többnapos energiaellátást. Ha előzőleg nem sikerült feltölteni, nem áll rendelkezésre a szükséges energia. Ha pedig teljesen kisült, a következő kritikus időszak előtt újra fel kell tölteni.

Nem egyetlen technológiát kell kiválasztani

Az energiatárolásról gyakran úgy beszélünk, mintha a víznek, a lítiumakkumulátornak vagy a hidrogénnek kellene megnyernie egy technológiai versenyt. A valóságban ezek eltérő időtávú és jellegű feladatokat oldanak meg.

• Az akkumulátoros tárolók rendkívül gyorsak, modulárisan telepíthetők, és különösen alkalmasak másodperces szabályozásra, hálózati szűkületek kezelésére, valamint egy–négy órás csúcslevágásra.
• A szivattyús energiatározók több száz megawattos és több – jellemzően 4–12 – órás feladatoknál lehetnek versenyképesek, feltéve, hogy megfelelő domborzati, geológiai és környezeti helyszín rendelkezésre áll.
• A hőtárolás ott a legészszerűbb, ahol a végső felhasználási igény maga is hő vagy hűtés. Sok esetben értelmetlen előbb akkumulátorban villamos energiát tárolni, majd abból később meleg vizet előállítani, ha ugyanezt közvetlenül egy megfelelően méretezett hőtárolóval olcsóbban lehet megoldani.
• A hidrogénnek elsősorban többnapos, szezonális vagy közvetlen ipari felhasználásban lehet szerepe. Napi feltöltési–kisütési ciklusra a jelentős átalakítási veszteség miatt többnyire nem ez a legcélszerűbb megoldás.

A Magyar Mérnöki Kamara energiatárolási tanulmányai is arra mutatnak rá, hogy a központi erőművek, a decentralizált termelők, a hálózat, a tárolók és a fogyasztói szabályozás együttes rendszerét kell kialakítani. A kérdés nem az, hogy központi vagy háztartási tárolásra van szükség, hanem az, hogy melyik rendszerszinten milyen szolgáltatást várunk el.

2024   Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves vármegyékben, két lehetséges helyszínen kezdődnek kutatófúrások, amelyek a több évtizedes terv megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmány elkészítéséhez szolgáltatnak alapvető földtani információkat – jelentette be pénteken az Energiaügyi Minisztérium (EM).

Felismerve a megújuló energiatermelés és -tárolás szükségességét az elmúlt időszakban óriási napenergia kapacitások létesültek hazánkban. A már több mint 6000 megawatt beépített teljesítményű rendszerek termelése úgy hangolható össze hatékonyan a mindenkori fogyasztási igényekkel, ha lehetővé tesszik a környezetkímélő módon előállított áram eltárolását későbbi felhasználásra – magyarázta közleményében az EM.

Az engedélyek beszerzése után tavasszal két helyszínen, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Sajóivánka és a hevesi Markaz községek térségében kezdődhetnek meg a talaj teherbíró-képességének felmérésére alkalmas kutatófúrások. A földmintákat laborban elemzik majd, az eredményeket beépítik a szivattyús energiatározó idén elkészülő megvalósíthatósági tanulmányába. A próbafúrások jóvoltából így megfelelő műszaki-tudományos alapokon születhet döntés az energetikai szempontból indokolt fejlesztésről – részletezte az EM.