Az ózdi Bódis Tamás. 3. hely a Badwater-en

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien követtétek a versenyt, szurkoltatok nekem és ennyi gratuláló üzenetet küldtetek. Hihetetlenül jól esik. Biztos kell majd egy kis idő, mire mindenkinek válaszolni tudok.

Pár gondolat magáról a versenyről.

A rajt közel 45 fokban volt, viszont ahogy haladtunk felfelé a hegyekbe és telt az idő, folyamatosan csökkent a hőmérséklet. A legmagasabb ponton már nagyjából 24 fok volt. Erre készültünk is, ezért volt a terv az, hogy az elején gyorsabb tempót menjek, hogy minél kevesebb időt kelljen a legnagyobb melegben töltenem. Ez sikerült is, egészen a második hegy tetejéig szakaszrekordot futottam.

Sajnos idén ez már a második olyan versenyem volt, ahol egészségügyi probléma szólt közbe. Az első egy 12 órás verseny volt, ahol 57 kilométernél ki kellett állnom.

Itt viszont már a verseny elejétől kezdve komoly torokproblémákkal küzdöttem. Körülbelül a 30. kilométertől már csak úgy tudtam kommunikálni a segítőimmel, hogy odahúztam őket magamhoz és suttogtam. Később már erre sem voltam képes. A nyelés egyre nagyobb fájdalmat okozott, a verseny végére pedig már a levegővétel is. Amikor már a frissítést sem tudtam lenyelni, akkor éreztem, hogy nagy a baj. Onnantól próbáltunk az energiával spórolni, bízva abban, hogy így is sikerül megtartani az addig megszerzett előnyömet. Az utolsó 15 kilométer már 14–20 perc/km-es tempóban telt.

Hogy mi okozhatta? Biztosat még nem tudok mondani, de soha nem viseltem jól a túlzott légkondicionálást. Itt szinte lehetetlen volt elkerülni, mindenhol nagyon erős klíma működött. Valószínűleg egy enyhe torokfájással indult az egész, ami a verseny alatt folyamatosan egyre rosszabb lett.

A versenyről viszont csak a legnagyobb tisztelettel tudok beszélni. Hihetetlen szeretetet és szurkolást kaptam a szervezőktől, a pálya mellett állóktól és a többi versenyzőtől is. Ez egy olyan élmény, amit nagyon nehéz szavakba önteni.

A végeredmény végül 21:34-es idő és a 3. hely lett. Tudom, hogy ez egy olyan eredmény, amire sokan büszkék lennének és én is igyekszem értékelni. Hiszen a 39 Badwater versenyből ezzel az idővel, kettőn kívül mindet nyerni lehetett volna. De őszintén szólva most még nem tudok teljesen elégedett lenni, mert úgy érzem, több volt ebben a versenyben. Ugyanakkor azt is el kell fogadni, hogy egy ilyen hosszú versenyen a legkisebb probléma is óriásivá nőhet és vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet befolyásolni. A verseny napját nem lehet áttenni arra az időpontra, amikor már egészséges az ember.

Sokan kérdezik, hogy miért csinálom ezt.

Azért, mert szeretem. Szeretem a sportot, szeretem feszegetni a saját határaimat és szeretem azt az utat, amit ezek a versenyek jelentenek.

Végezetül szeretném megköszönni a csapatomnak ezt a hihetetlen munkát. Amikor lehetett és a versenyszabályok engedték, mindig ott voltak mellettem. A frissítésem során elképesztő munkát végeztek, folyamatosan figyeltek rám és amikor már én alig tudtam kommunikálni, ők akkor is mindent megtettek azért, hogy segítsenek. Hihetetlenül önfeláldozóak voltak, és végig azért dolgoztak, hogy célba érhessek.

Ez az eredmény ugyan az én nevem mellett szerepel, de ugyanúgy az övék is. Köszönöm nektek a rengeteg munkát, a türelmet, a kitartást és azt, hogy a legnehezebb pillanatokban sem hagytatok magamra.

Hogy visszatérek-e még a Badwaterre? Erre most még nem tudok válaszolni. Ezt az egészet előbb fel kell dolgoznom. Az viszont biztos, hogy most is rengeteget tanultam magamról és ezért már megérte végigmenni ezen az úton.

Frissítés:

Köszönet a cipőkért:

RunnersLab -boltnak