Kefaloniát az Odüsszeia a homéroszi hagyomány szerint Szamé néven említi,- tulajdonképpen szomszédos Ithakával, valamint itt forgatták a Corelli kapitány mandolinja című filmet is.
A sziget csodálatos a magas hegyeivel, az útszéli leanderekkel, dús növényzetével a kabócák énekével és természetesen a Ion tenger meleg, csendes, selymes tapintású tiszta, számos színben pompázó vizével. Szerettünk volna minél többet látni a szigetből, ezért autót béreltünk már a megérkezéskor, így a szerpentines utakon bárhol megállhattunk kávézni, fürdeni, vagy csak gyönyörködni a látványban.
Arra is rájöttünk, hogy nem feltétlenül a „reklámozott” helyek a legszebbek, hanem azok, amelyeket útközben találtunk, és ahová meglehetősen szűk, meredek utak vittek le, vagy épp mászni kellett sziklákon, bozóton át.
Az úti ajánlókból eljutottunk Argostoliba, Kefalónia nyüzsgő, hangulatos fővárosába, amelyet egy majdnem egy kilométeres híd köt össze a másik parttal.
A Melissani-barlang már az ókorban is jegyezve volt, a görög mitológiában a nimfák barlangja volt, de csak 1951-ben fedezték fel, mai alakjót két évvel későbbi földrengésnek köszönheti, amikor is a teteje beszakadt.
A másik csoda a Myrtos beach, mely Kefalónia, de a világ legszebb strandjainak egyike, hihetetlen kék színű vize es fehér kavicsos partja bennünket is lenyűgözött. Ám, mint említettem, mégsem ez tetszett a legjobban, hanem azok a helyek, amelyek kevésbé látogatottak. Antisamos , Amandakis beach, Porso, vagy Kato Lagadi, mely nincs kitáblázva, de felkeltette az érdeklődésünket, hogy akkor miért is áll néhány autó az út mentén, így találtunk rá erre a gyönyörű kis öbölre is.
A szálláshelyünk neve Skala, ez is az egyik legszebb város, partja nyugodt és nem zsúfolt, a víz kristálytiszta, a város élénk és tipikusan mediterrán hangulatú. Annyi látnivaló van még, és a hajóutak bele se fértek az időben, annyira lenyűgözött maga a sziget, így egész biztos, hogy visszamegyünk még
