Küldjél

2 Responses

1. Tudjuk: „A Nemzeti Együttműködés Rendszere vallott kudarcot április 12-én, nem pedig a nemzeti jobboldal. Sőt, a Fidesznek is van esélye a folytatásra és az újjászerveződésre, ha kész bátran szembenézni a hibáival és megtenni a szükséges lépéseket.
   Pedig a NER alapvetően egy jó elképzelés volt, olyasmi, ami a mostani nyerteseknek meg sem fordul a fejében. Orbán Viktor a kétharmados győzelem frusztrációját próbálta így tompítani 2010-ben, azt remélve, hogy megszüntethető az ország örökös kettéosztottsága, létrehozható a nemzeti centrum, a körkörös erő, melynek jobbról és balról is van ellenzéke. Minderről többek között Békés Márton írt remek könyveket, Nemzeti blokk és Nemzeti Maximum címen. A NER-t az akkor megválasztott Országgyűlés alapozta meg a nemzeti együttműködésről szóló manifesztummal (Legyen szabadság, béke és egyetértés..), amelynek fő üzenete ma is aktuális, Magyar Péter is olvasgathatná, ahelyett, hogy bölléreket és adóvégrehajtókat uszít a másként gondolkodókra.
   A NER lényegét persze a globalista, posztkomcsi ellenzékünk meg sem próbálta megérteni, helyette mintegy kisajátította a fogalmat és a közpénzlopás, urizálás, pökhendiség szinomímájává tette az övéi előtt. Ez a NER most – akár a telexes, akár az eredeti értelmében – megbukott. Hiszen utólag be kell látni: nem a közös országunk építésében gondolkodó baloldali értelmiségiek, szakemberek és közvéleményformálók áramlottak be ezáltal a kormányzásba és annak környékére, hanem – kapva az alkalmon – opportunisták, libernyákok, illetve a régi, pártállami nómenklatúra maradványai foglalták el a kulcspozócíókat – szerte az állam és a kormánypárti nagytőke által felügyelt intézményrendszerekben.”

   Válasz

2. KI NEVET A VÉGÉN ?

   1

   Válasz