Blanka ma is rendszeresen ingázik Budapest és Miskolc között, és esze ágában sincs elszakadni szülőföldjétől.

– Borsodban érzem magam igazán otthon. Ezt még sehol máshol nem találtam meg – mondta. A párizsi olimpia után ezt tapasztalhatta, szülei egy közös fagyizás ürügyével csalták el otthonról, a helyi faluházhoz érve azonban az egész település várta. – Nagyon meghatódtam. Vannak pillanatok, amelyeket évekkel később is libabőrösen idéz fel az ember. Számomra ez pontosan ilyen volt.

Meghatotta, ahogyan a falujában ünnepelték

A világelső öttusázóról kevesen tudják, hogy 16 éves koráig kézilabdázott, az olimpia előtt pedig azt ígérte, hogy érem esetén megtanul franciául.

– Nem lettem érmes, úgyhogy a francianyelv-tudásom sem bővült – jegyezte meg nevetve. – Viszont ha Los Angelesben érmes leszek, megígérem, hogy komolyabban ráfekszem az angolom fejlesztésére.

Teljes az élete

Hogy öt év múlva mivel lenne teljes az élete? A válasz jól mutatja, miért kedvelik olyan sokan.

– Olyan áldott helyzetben vagyok, hogy az életem most is teljes. Persze csodálatos lenne egy olimpiai éremmel megkoronázni a pályafutásomat, de a boldogságom nem érmekben mérhető. Sokkal lényegesebb, hogy ugyanilyen egészségben lehessek a számomra fontos emberek és állatok körében – tette hozzá.