SÚLYOS ÁRAT FIZET MISKOLC A BARLANGFÜRDŐ HIÁNYÁÉRT 
A Miskolctapolcai Barlangfürdő a 2024. szeptemberében pusztító tűzvész áldozata lett, a következmények is pusztítók. 
Az újjáépítés előrehaladását, műszaki hátterét és következményeit a lakosság súlyos és jogos kritikákkal illetti. A katasztrófa rendkívül súlyos, strukturális válságot okozott a miskolci és a regionális turizmusban, de az egészségügyi ellátásban is. Mivel a fürdő a térség abszolút első számú, nemzetközileg is ismert vonzereje (amely évente átlagosan 150-200 ezer látogatót vonzott), továbbá jelentős egészségügyi feladattal is bír, a kiesése azonnali gazdasági és egészségügyi dominóhatást indított el. 
Drasztikus vendégforgalom-visszaesés, komplett szezonkiesések
A nyár a helyi turisztikai bevételek több mint 60%-át adja. A régió két teljes nyári szezont (2025 és 2026) veszített el.
A külföldi küldőpiacok összeomlottak. A Barlangfürdő kiemelt célpontja volt a lengyel, szlovák, cseh és román turistáknak. Mivel ők kifejezetten a barlangélmény miatt érkeztek, ezek a csoportok teljesen elmaradtak vagy átfoglaltak más magyarországi fürdővárosokba.
A helyi szállásadók és vendéglátók válsága
Visszamondott foglalások: közvetlenül a tűzvész után a tapolcai hotelek és magánszálláshelyek tömeges csoporthasználati és egyéni sztornókkal szembesültek. A szállásadók kénytelenek voltak árat csökkenteni a talpon maradáshoz.
A vendéglátás közvetett eredményei: a fürdő körüli éttermek, büfék, ajándékboltok és vállalkozások, amelyek a fürdőzőkre építettek, bevételeik jelentős részét elveszítették. Sokan közülük csőd közeli helyzetbe kerültek vagy kénytelenek voltak bezárni a két éves kényszerpihenő alatt.
Az alternatív fürdők túlterheltsége: a belföldi turisták egy részét a miskolctapolcai Ellipsum Élményfürdőbe és a Selyemréti Strandfürdőbe irányították át. Ezek a helyek azonban karakterükben nem tudták pótolni a történelmi barlangjáratok hangulatát és kapacitáskorlátok miatt sem jelentettek érdemi megoldást. Presztízsveszteség és a gyógyturizmus elsorvadása
Nemzetközi imázsromlás: egy ilyen kaliberű turisztikai és egészségügyi komplexum hosszú távú kiesése rontotta a desztináció versenyképességét a nemzetközi piacon.
A gyógyturisztikai bázis elvesztése: mivel a komplexum Aquaterápia részlege és gyógyászata szenvedte el a legsúlyosabb károkat, és a felújítás során ennek teljes körű mielőbbi helyreállítása nem történt meg, így a reumatológiai és mozgásszervi panaszokkal érkező, hosszabb távon megszálló (orvosi beutalós) vendégkör szinte teljesen eltűnt a városból.
Az Aquaterápia biztosította a komplex, egészségbiztosítás (NEAK) által is támogatott orvosi ellátásokat. A tűz miatt teljesen leállt az iszappakolás, a súlyfürdő, a szénsavas kádfürdő, a víz alatti vízsugármasszázs (tangentor) és a csoportos víz alatti gyógytorna.
Betegek kényszerpályán: a miskolci és környékbeli reumatológiai betegek ezrei kényszerültek arra, hogy a várakozási idő megsokszorozódásával más megyei intézményekbe regisztráljanak, hiszen a helyi kapacitások korlátozottak.
Önként adódik a kérdés: milyen érdekérvényesítő ereje van a városvezetésnek?
