Tisztelt Bakk főtanácsos Úr!
Tegnap az Európa térről megpróbáltam a Szinvaparkba eljutni, megosztom „élményeimet” a teljesség igénye nélkül, és hangsúlyozom, közlekedés szempontjából ez egy teljesen átlagos nap volt.
Pillantást vetek a Művészetek Háza felé. Hát nem ott egy pofátlan parkoló? Bírság, előéleti pont, elszállítás természetesen nuku, hisz a rendőrségnek más (ismeretlen) módszerei vannak.
Elindulok a Szinva terasz felé, hát nem ott áll egy másik pofátlan parkoló a kerékpárutat eltorlaszolva?
Ha már el lettem térítve, kitértem a főút felé, de mivel a Széchenyi a pénteki és szombati bulik után tele van üvegszilánkokkal, mert természetesen a hétvégi tomboldát is pártolják a hatóságok, a defekt elkerülése végett gyorsan irányt váltottam a Nagy Imre utca felé.
A kapualjakat „természetesen” (intézkedések elmaradása miatt) napi szinten potya parkolónak használják, épp csak oldalazva lehet átjutni. A tanuló kocsik hol máshol parkolnának, mint a körforgalom járdáján, a pofátlannál is pofátlanabb módon átlósan, hogy még a legkarcsúbb gyalogos is lekényszerüljön az úttestre. Hisz Miskolcon tehetik, tehát a tanuló vezetőket már a jogosítvány megszerzését megelőzően rá kell szoktatni az arcátlanságra. Ha egyszer a járdán kezdik, és ott fejezik be az órát, teljesen természetes lesz számukra a járdázás, meg sem fordul a fejükben, hogy ez szabálytalan. A Centrum felé csúcsforgalom a járdán, hárman parkolnak rajta konvojban, mintha összebeszéltek volna, holott nem, csak Miskolcon elképesztő számú pofátlan parkoló van a szankciók mellőzése okán. Jó félóra elteltével ismét a lakatos hídhoz értem, és naná, hogy a kék furgon még akkor is ott állt. Na de minek akkor a kamera? Nem kidobott pénz minden fillér, amit ilyen kihasználatlan ostobaságokra költenek?
Európa számos városában járva sehol nem láttam nem egy nap, de egy hónap alatt sem ennyi arcátlan bunkót, mint itt 30 perc alatt. Mi lenne, ha nem alternatív módszerekkel kísérleteznének, hanem mindössze élnének a jogszabályok nyújtotta lehetőségekkel? Mert Európában (ami alatt én a mélyen beidegződött keleti kulturális szokások miatt én még manapság is azt értem, amit korábban nyugatnak neveztünk) ezek a módszerek kiválóan működnek.
Mindenesetre örvendetes, hogy a rendőrségnek tudomása van a gyalázatos közlekedési morálról, ami nem korlátozódik a pofátlan parkolásra, és mélységesen megható, hogy ezt még ráadásul sajnálatosnak is tartják. Ez nem csupán a miskolci szerény (képességű) képviselőket elégíti ki, de nekem is bepárásodik a szemem tőle.
Nincs mit tennem, mint várni, hátha Miskolcra is elér a változás szele, és európai formátumú politikusok kerülnek a város, és európai kitekintéssel bíró szakemberek kerülnek a városi cégek, hatóságok élére.
Üdvözlettel, Dr. Gáti Attila
