Végül is magam csaptam el magam, nem volt más a balesetben. Hogy mi az ok; öregszem, vagy túlhajtottam magam, vagy a forgalom nőtt meg, nem tudom
Korábbi szokásommal ellentétben nem egyenként, hanem itt egy közösben köszönöm meg Mindenkinek a mai köszöntést, jókívánságot. Azért ezzel a képpel, mert idén a László-napot, bár légkondis, nyugodt helyen, de mégis a baleseti sebészet kórtermében töltöm, lévén, tegnap jó nagyot zuhantam a biciklimmel. Félévszázada közlekedem balesetmentesen kerékpárral, tehát a statisztikába épp belefér, de azért meg kell mondjam, az utóbbi időben megjelent nálam a félelem. Mondtam is a kollégáimnak, hogy előbb-utóbb el fognak csapni. Végül is magam csaptam el magam, nem volt más a balesetben. Hogy mi az ok; öregszem, vagy túlhajtottam magam, vagy a forgalom nőtt meg, nem tudom. Mindenesetre már jól vagyok, talán holnap hazamehetek. De tanultam, nem szabad negligálni a sisakot.
A képen a bicóm a tavalyi Miskolc-Szeged túrám közben, amikor átszáguldott előttem egy teknős a gáton. Hogy a biciklim milyen állapotban van, nem tudom, mert nem voltam eszméletemnél, mikor betettek a mentőbe.
S még annyit, hogy nem csak a köszöntéseket köszönöm, hanem a mentősök és a kórházi személyzet tisztességes munkáját is
