Amikor Martha Gellhorn 1944 júniusában megérkezett Normandiába, a történelem egyik legismertebb hadművelete már teljes erővel zajlott. A partot partraszálló hajók, sebesültek és halottak borították, a levegőben robbanások és gépek zaja keveredett a tenger morajlásával. Gellhorn később úgy írta le a jelenetet, hogy mindenki „»őrült módjára elfoglalt« volt azon a veszélyes, zsúfolt partszakaszon, ahol az emberek a fehér szalagokkal kijelölt, aknáktól megtisztított ösvényeken próbáltak haladni. A szürke fényben felszálló por olyan volt, mint maga a háború köde” – írta.