Izi rájder , öcsém

„Nézzük a nyers, kendőzetlen igazságot.
Hogyan képes egy saját műholdflotta és stratégiai légtérfelderítés nélküli ország hajszálpontosan navigálni az orosz légvédelem rései között, és dinamikusan változó célpontokat megsemmisíteni több száz kilométerre a frontvonal mögött?

A rideg válasz: sehogy. Tisztán ukrán képesség erre nem létezik. A felderítési adatokat a Fekete-tenger felett és a balti légtérben keringő amerikai RQ-4 Global Hawk drónok, RC-135-ös elektronikai felderítőgépek és a nyugati műholdflotta szolgáltatják. Ezt a gigantikus adatmennyiséget jórészt nyugati szoftverek és – közvetett vagy közvetlen módon – nyugati szakemberek alakítják repülési útvonallá. Ukrajna adja a fizikai eszközt és a politikai felelősséget, de a szem és az agy a NATO. Katonai értelemben ez a legtöbb elemző szerint is a közvetlen hadviselői szerepvállalás határát súrolja.
Amikor a drónok a Balti-tenger felől, a balti államok vagy Lengyelország légterét érintve – esetenként onnan indítva – csapnak le Szentpétervár vagy Pszkov környékén, a nemzetközi jog betűje szerint valami végleg elszakad.
Az 1907-es Hágai Egyezmény (V. és XIII. cikkelye) kimondja: semleges állam nem engedheti meg, hogy területét hadviselő felek katonai műveletekre használják. Ha ezt tudatosan megteszi, elveszíti semlegességét, és területe – egyes nemzetközi jogászok szerint – legitim katonai célponttá válhat. (Igaz persze, hogy Lengyelország, a balti államok vagy Románia a szó klasszikus értelmében nem semleges államok, hiszen a NATO szövetségének a tagjai, ám a NATO nem hirdetett hadiállapotot Oroszországgal szemben.)
A balti államok, Lengyelország, Románia tevékenysége – fegyverszállítás, repülőterek, kikötők, légtér biztosítása – sok szakértő szerint társhadviselő féllé teszi őket. A NATO 5. cikkelyét használják politikai pajzsként, bízva abban, hogy Oroszország nem mer válaszcsapást mérni rájuk.
De sokan azt hiszik, a NATO-tagság automatikus védelmet biztosít. Pedig az USA nélkül nincs 5. cikkely. Washington pedig nem akar közvetlen, nyílt háborút Oroszországgal. Nem borítékolható, hogy az USA kockáztatná New Yorkot Vilniusért vagy Konstancáért.”
Röviden: az atlantisták nagyon feszegetik a pofonládát.”