Ez az ügy azért lesz jó nekem, mert végig fogom élni mindazt, amit egy átlagos, a magyar katolikus egyházban bántalmazott áldozat átél, amikor fel akarja tárni a hivatalos fórumokon mindazt a borzalmat, ami vele történt. Most én kerültem a bejelentő szerepébe, mert olyasmi jutott a tudomásomra, amit köteles vagyok hivatalosan is jelezni. Mivel persze nem vagyok személyesen érintett, így a trauma sebei legalább nem sajognak.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy mennyi idő telt volna el, ha nem egy 132 ezer fővel rendelkező Fb oldal tulajdonosaként, hanem egy átlag áldozatként teszek bejelentést. De jó-jó, így is megvan a jó pont! Ezt elismerem.
Azt azonban furcsának találom, hogy a hivatalos válasz előtt, pontosan 11 óra 26 perckor a Fb-on rám írt egy egyházmegyés pap, akinek semmi köze az egészhez és arrogáns módon kioktatott. Idézem:
Vagyis ez a pap előbb tudta, hogy a bejelentésem megérkezett, mint én magam a bejelentő! Ezt mégis hogyan? S kitől? Főleg úgy, hogy az illetőnek semmi köze sem a gyermekvédelmi szolgálathoz, sem az érseki hivatalhoz. Én egészen eddig azt hittem, hogy ezeknek a bejelentő rendszereknek pont az a lényegük, hogy titkosak. Oké, én nyilvánossá tettem a bejelentésemet itt, de ez miért is felhatalmazás a túloldalon levők számára, hogy bármiféle információt kiadjanak egy harmadik vagy akárhányadik félnek?
A bejelentésekkel kapcsolatos egyházi eljárásmódról a következőket olvastam, idézem:
Szóval, akkor a bejelentés végül is sikerült, csak kár, hogy a szokásos módon!
Ahelyett, hogy elfogadták volna a hibák jelzését és megköszönték volna, hogy jeleztem a problémákat, tőlem várják el a helyreigazítást, arrogáns módon kioktatnak, és ráadásul kiszivárogtatnak olyan információkat, amiket szerintem szigorúan védeniük kellene. És még én legyek hálás? Khmmm…
Pedig az érintett első jelzése kapcsán az lenne a legfontosabb, hogy azt érezze, biztonságban van.
Hát, én ezt nem érzem, de nagyon nem!
