Feri bácsi 58’-ban megvásárolta Papp Laci olimpiai bajnok ökölvívó használt, szürke színű Opel Kadettjét.
„Ott, ahol most a Búza tér melletti bevásárlóközpont magasodik, pontosan ott, annak helyén fordult a Szeles utca észak felé, s ment, ment egészen a Petőfi téri gyógyszertár sarkáig. Igen széles utca volt. Egyik oldalán az iparos műhelyeket rejtő kapualjak sorjáztak, másik oldalán – már a dombon – szegény sorsú emberek alacsony komfortú házai álltak. Sok portának még kapuja sem volt, és maszatos, kinőtt ruhás gyerekek szaladgáltak végig, amerre a szem ellátott. Rengeteg gyerek volt akkoriban a városban, valamennyien az ötvenes évek sokan születettjei. Ez volt az a generáció, amelyik nemcsak az utcákat, hanem a városban található szép számú iskola padjait is megtöltötte, meg a vándorcirkuszokat, melyek nyáridőben kéthetente váltogatták egymást a Búza téren a templom előtt.
Emlékszem, az osztálylétszámok abban az időben inkább az ötvenhez voltak közelebb, mint a harminchoz. Mi, az iparosok oldalán élők, napszámra figyelhettük, hogyan dolgoznak a festők, a mérlegkészítő meg cipőfelsőrész-készítő mesterek, a kárpitos, meg még ki tudja, mennyi, ma már hiányzó szakma képviselője. Az udvarok, melyek sok gyereket neveltek, sötétek és rossz levegőjűek voltak és eső idején még sárosak is. Fa is alig nőtt, leszámítva a néhány égig érő ecetfát. Csak kevés helyre jutott akkoriban kő meg beton.
Egy napon, mikor éppen a Szeles utcai gombfocibajnokság sokadik fordulóját bonyolítottuk, s körbeálltuk a Muci – becsületes nevén Vaktor Elemér – által készített játékasztalt, már nem emlékszem pontosan, hogy ki, azzal a hírrel jött, hogy:
– Hallottátok-e, hogy Stark Feri bácsinak új autója érkezett? Na, erre a hírre rögvest abbamaradt a mérkőzés, és mindjárt faggatni kezdtük a hír hozóját:
– És milyen az új autó?
– Hát, még én sem láttam – felelte –, de volt, aki már igen, és ő azt mondja, hogy olyan nagy ez az autó, és olyan csillogó, amilyet csak a filmekben látni! Így szereztünk tudomást az első, amerikás magyar által Miskolcra küldött, vadonatúj autóról. Mert bár előfordultak a városban korábban is nyugati márkájú autók, de ezek mind-mind – ahogy mondani szokták – uraságtól levetett holmik voltak. Most viszont, egy csillogós-villogós vadonatúj, igazi amerikai kocsi érkezett Miskolcra.
Stark Feri bácsiék a Szeles utca 4. szám alatt laktak, közel a sarki gyógyszertárhoz. Feri bácsi és felesége, Sára néni fűszer-csemege üzletet vezettek a Tiszai pályaudvar előtti Kandó téren. Az akkori viszonyokhoz képest, gazdagabb háztartást vezettek. Azt, hogy a módosabb miskolciak közé tartoztak, az is jelezte, hogy a család azon kevesek egyike volt, akiknek nyugati autójuk lehetett. Már annak is nagy híre ment, amikor Feri bácsi 58’-ban megvásárolta Papp Laci olimpiai bajnok ökölvívó használt, szürke színű Opel Kadettjét.
A hatóságok, majdnem egy esztendeig vizsgálták a tengerentúlról érkezett különleges ajándékot, míg aztán a címzett tekintélyes összeg kifizetése után 1967. június 1-jén átvehette az autóját, amin ott virított a hatóság által felszerelt rendszámtábla, s ez igazolta, hogy Stark Ferenc, miskolci fűszercsemegés a CI 74-30 forgalmi rendszámú Plymouth típusú, halványkék színű új amerikai autó jogos tulajdonosa.
Mi pedig, gyerekek, akik a Szeles utcán nőttünk föl, naponta csodáltuk meg, ahogy az óriási autó kifordult a Szeles utca 4. szám udvarából, és tülkölve hírül adta, megérkezett városunkba az első vadonatúj amerikás autó.”
Szerző: Fedor Vilmos
Forrás: Miért Miskolc (2017, Bíbor kiadó), Miskolci legendák (2009, Bíbor kiadó)
